A kilencedik hónap

2005. jan.4. Apa végre felszerelte a hintát! Nagyon jó volt, most először hintáztam egyedül. Nagyokat kacagtam, és egy jó darabig eszem ágában sem volt kiszállni belőle.

2005. jan. 5. Szüleim arra a következtetésre jutottak, hogy talán súlyemelőnek készülök, mert mostanában egyre gyakrabban emelgetem pl. a játékos kosaramat (tele játékkal), ma pedig azzal szórakoztam, hogy felemeltem a szék tetejét, aztán leejtettem, és élveztem, hogy nagyot puffan.

2005. jan. 12. Folytatom a lakás rejtélyeinek felkutatását. Már nagyon közel állok a mászáshoz, de még kombinálom a kúszással. Nem gond, így is bármelyik sarokba eljutok, és a bútorokba kapaszkodva felállok, egyre ügyesebben lépegetek.



2005. jan. 24. Persze nem mindig vagyok haramia (anya gyakran hív így), ügyesen eljászom a játékaimmal is. Lecsücsülök a kosaram mellé, rendre kiszedegetem a játékokat, és szépen szétszórom őket a földön.



2005. jan. 25. Ma először végre teljesen szabályosan másztam! A kúszást mintha sohasem produkáltam volna, gyönyörűen rakom elébb-elébb a kezecskéimet, lábacskáimat olyan magbiztosan, mintha ezer esztendeje gyakoroltam volna. Anya annyira örült, hogy folyton a sarkamban volt a fényképezőgéppel. Nem igazán értem, hogy miért... Hiszen az új tudományommal most már sokkal gyorsabban közlekedem, úgyhogy még inkább résen kell lennie ezután.



Mit érek a mászással, ha mire elérek valahova, anya máris rám szól: "Nem szabad!" Á, nem értem, hogy miért nem pakolhatom le folyton a könyveket, füzeteket a polcokról...



2005. jan. 28. Szüleim elvittek a Bálványosra. Nagy élvezettel sétáltam a hóban, és életemben először szánkóztam! Ropogósan kacagtam, tetszett nekem, hogy gyorsan siklunk a szánkóval.