A tizedik hónap

2005.febr. 3. Elárulom, hogy már 3 fogam van, és készülődik a 4.! Bővül a tudományom: megtanultam tapsikolni, integetek a vendégeknek, és tudom utánozni a lovacskát! Na meg feleselek anyuval babanyelven, ha bármit megtilt nekem.



2005. febr. 19. Apának van jó néhány szemellenzős sapija, amiket persze én szeretek kisajátítani magamnak. Itt épp a lámpát mutogatom anyáéknak... Olyan buták, folyton azt kérdezik tőlem, hogy hol a lámpa, pedig már rengetegszer megmutattam nekik.



2005. febr. 21. Nap mint nap rá kell döbennem, hogy rengeteg felfedezésre váró dolog van a lakásban. Mivel már villámgyorsan mászom, egy-kettőre eltűnök anya szemei elől, aztán belekapaszkodom a bútorokba, felállok, és máris kotorászhatok, rámolhatok. Szeretem ezt a fiókot, rengeteg kép van benne, amit anya nemrég költöztetett fel az alatta levő kis szekrényből abban a reményben, hogy itt majd nem fogok hozzájuk férni. Hát, nagyot tévedett...



2005. febr. 25. Anya nem vett nekem bébikompot, hogy ne maradjon ki a mozgásfejlődésemből a mászás. De az én leleményességemnek nincsen határa, rájöttem, hogy nemcsak mászva tudok közlekedni: belekapaszkodom a kosaram fülébe, és ügyesen tologatom magam előtt. Itt épp szerencsésen megérkeztem a szekrénykéhez, amiből hamarosan ki fogok rámolni.



2005. márc. 2. Imádok fürcsizni! Főleg, mióta egyedül tudok ülni a kádacskámban, egyre élvezetesebb. Belefogózom a szélébe és lubickolok a lábaimmal. Szüleim még mindig a szobában fürdetnek (nem kell nagyot hajolniuk), így hát úszik az egész szoba!