A tizenegyedik hónap

2005. márc. 8. Ma ünnepeltem életem első nőnapját! Apától kaptunk virágot meg egy doboz fincsi pralinét. Kivételesen most ehettem belőle, de anya néhány szem után eltüntette a dobozt, nehogy felfaljam az egészet.

Amúgy most már ugyanazt eszem, mint a szüleim, anya nem főz külön nekem, csak kicsit lájtosabbra készíti az ételeket. Az étvágyam szerencsére kitűnő.



2005. márc. 12. Szép lassan kezdünk kitavaszodni, na meg egyre kevesebbet alszom kint a séták alatt, ezért ma kaptam egy új járgányt a szüleimtől. Mit mondjak, szerelem volt első látásra! Követeltem, hogy a lakásban ültessenek bele, és tologassanak. Élveztem, hogy ülve nézelődhetek, na meg hogy apa milyen kanyarokat vesz az új járgánnyal.



2005. márc. 16. Az igazi tavasz azonban még várat magára, pedig anya mindenféle trükkel próbálja előcsalogatni, pl. tavaszi cuccokat kezdett vásárolni nekem. Remélem, hamarosan kint is felvehetem ezeket ruhákat, nagyon elegem van már, hogy vastagon kell öltözni.



Mostanában nagyon lekötnek a képes könyvek, imádom nézegetni őket. A szüleim csodálkoznak, milyen ügyesen forgatom a lapokat, mintha tanított volna rá valaki. Kommentálom is a látottakat, magyarázom, hogy mit látok a képeken : bábá (bácsi), baba, néné (néni), és utánozom az állatokat (nyihehe, miáu, háp).



2005. márc. 24. Ma végre sikerült felmásznom az ágyra! Addig erőlködtem, míg végre sikerült felbillenteni magamat. Csak az a baj, hogy a lemászás technikájára még nem jöttem rá, így még fejjel előre próbálkozom... Ma kaptam egy csini rózsaszínű tréningrendet, büszkén sétálgattam benne a falak és a bútorok mentén. Mire anyáék észrevették volna, elértem az erkélyajtóhoz, félrehúztam a függönyt, és egy huncut vigyorral elfordítottam a kilincset. Hurrá, rájöttem, hogyan juthatok ki az erkélyre!



2005. márc. 19. Munka után apa letelepedett mellém. Megdumáltuk az aznapi ügyes-bajos dolgokat, majd apa elkezdett bohóckodni. Persze nagyon tetszett apa bohóckodása, és egyet kacagtam. Ez meg apának tetszett, elröhögte magát. Aztán én folytattam, kacagtam, hogy apa röhög. Anya acsak nézett nagy szemekkel, nem értette, mi ütött belénk, hogy megállás nelkül röhögünk.



2005. márc. 26. Mivel enyhült az idő, szüleim elvittek a Józsiásba. Most már kezdek rájönni, hogy is kell lovacskázni, élvezem, hogy apa csúszdáztat, és a hintát is szeretem! Ügyesen fogózom, ezért egyedül csücsülhettem a hintára.



2005. márc. 30. Életem első húsvétja: anya gondolta, megörökít a festett tojásokkal, csak nem számított arra, hogy a kíváncsiságtól hajtva megnyalogatom őket. Jól összemaszatoltam magam, ráadásul a tojásoknak elég fura íze volt...



2005. márc. 31. Most már nem elégszem meg annyival, hogy kirámolok a szekrényekből, hanem nő lévén ráharaptam az öltözködés ízére. Boldogan öltök a nyakamba bármilyen ruhadarabot a blúzoktól, sálaktól kezdve a bugyikig. Nagyon meg vagyok elégedve magammal, és a szüleimnek is tuti tetszem, mert dőlnek fel a röhögéstől.