Egyéves lettem!

2005. május 3-a... Anya alig tudja elhinni, hogy már egyéves vagyok. Előtörnek a születésemmel kapcsolatos emlékek, de anyának nincs ideje nosztalgiázni sem... Mert ugyebár szónoklatot ír... na nem a születésnapomra, hanem vizsgára készül. Emiatt az ünnepi asztalt mamiék varázsolják elő, tati meg közben kivisz sétálni, hogy anya tudjon "alkotni"... Gyönyörű idő volt, a tavaszi napocska becsületesen megpirította séta közben a kis pofimat.



Mire anya "elpostázta" a szónoklatot (ezen a napon kivételesen nem ment kurzusra), már érkeztek is a vendégek. Kaptam egy rakás ajándékot, aminek nagyon örültem, és egy tortát, amelyet jól megmarkolásztam. Természetesen meg is kóstoltam, közben ilyen szépen kidekoráltam az arcomat.



Észrevettem ám, hogy valamiért én vagyok a központ, és ettől annyira feldobódtam, hogy a vendégek távozása után sem gondoltam alvásra. Na ja, aki már években méri az idő múlását, nincs szüksége annyi alvásra, mint pl. egy kisbabának.



Fél 11 körül azonban anya ágyba dugott, én pedig ugyanolyan mély álomba merültem az eseménydús szülinapom után, mint babakoromban.