A tizenkettedik hónap

2005. április elején azzal szórakoztattam szüleimet, hogy éjszakai műsort rendeztem nekik. Vagyis éjjel 2 körül felébredtem, és 4-ig eszem ágában sem volt visszaaludni. És persze bömböltem, ha nem volt mellettem valaki. Anya néhány napig próbált rábeszélni, hogy aludjak vissza szépen, odahúzta a kiságyamat maga mellé, hátha példát veszek róla, és elaszom. De nekem érdekesebb volt a rácsok között kinyúlni, és a haját birizgálni... Anya megelégelte az éjjeli programot, és eldöntötte, hogy ezután napközben csak egyszer alszom. Ezzel lőttek a babakocsiban való alvásnak. Ha elálmosodtam, anya gyorsan kikapott a kocsiból, és fél kezemet fogva sétáltatott. Hamar megszoktam az új napirendet, és újra átaludtam az éjszakát.



2005. ápr. 8. Anya vásárolt nekem egy tavaszi kabátot, egy farmernadrágot és egy sapit, mert végre tavasz van, ideje megszabadulni a téli göncöktől. És mi tagadás, jobban is tetszenek ezek a cuccok, olyan kislányosan festek bennük.



2005. ápr. 9. Nagy nap a mai! Nemrég töltöttem a 11 hónapot, és ma megtettem az első önálló lépéseimet! Érdekes módon fel sem tűnt, hogy semmibe sem fogózom, simán megtettem kb. 10 lépést. Volt ám nagy öröm! Egész este nógattak, hogy "gyere ide", na meg persze kaptam egy halom dicséretet és sok-sok puszit, amiért ilyen ügyes vagyok.



2005. ápr. 18. Anya nemrég vett nekem egy fogkefét, én meg szorgalmasan gyakorolom a fogmosást a 4 incifinci fogacskámon. Azaz ezt még nem igazán lehet fogmosásnak nevezni, mert nem sikálom a fogaimat, hanem rágcsálom velük a fogkefét, de már ez is valami!


2005. ápr. 24. Modern kor kisbabája lévén nagyon hamar a tudomány és a technika vonzáskörébe kerültem. Próbálkozom a távirányító használatával, kíváncsian lesem a nyomtató működését, és rájöttem, hogy valamiféle kapcsolat van a számítógép billentyűzete, az egér valamint a képernyő között. A számítógépasztalba kapaszkodva gyakran manőverezek az egérrel, közben pedig lesem, milyen válozásokat produkálok a képernyőn. Máskor pedig észrevétlenül és ártatlanul ESC-et nyomok, amikor anya chatel, vagy egszerűen kihúzom a kábelt illetve kikapcsolom a gépet. Természetesen a mobiltelefonok is izgatják a fantáziámat, rendületlenül hallózok és babanyelven csacsogok meg gesztikulálok, ahogy a felnőttektől láttam.



2005. ápr. 25. Ma nálunk járt Karen az anyukájával. Anyáéknak fontos dolguk volt (valami angol lecketervet írtak), ezért mami vigyázott ránk. Természetesen anyáék fél füllel hallgatóztak, hogy mit művelünk a túlsó szobában. Volt is amit, Karennel olyan jól tudtunk huncutkodni. Pl. megtanultam tőle, hogy az ágy szélén lehet rohangálni. Egy kicsit irigykedtem is, nem akartam engedni, hogy Karen játsszon a babáimmal, plüss állatkáimmal, de a végén még a kiságyamba is beengedtem.



2005. ápr. 27. Ajaj, hol vannak már azok a régi szép idők, amikor fürcsi után szopiztam egyet és szépen elaludtam? Most nem álmosodom el fürdés után, hanem nagyon is aktív vagyok egész este. Anyáék már nem is reménykednek, hogy 10 óra előtt elalszom. De a napirendem így is nagyon megfelel az egész családnak. Napközben csak egyszer alszom 2-3 órát, aztán este 10-től reggel 8-ig húzom a csendest. Még mindig szopizok naponta 5-6 alkalommal, de nem alszom el utána, ahogy néhány hónapos koromban tettem. Viszont a napokban szüleimet leszoktattam az altatásról: egyszerűen röhögni kezdtem, valahányszor ringatni próbáltak. Szóval most már egyedül alszom el az ágyikómban.



2005. ápr. 29. Nem tudom, mi ütött ma reggel apába, talán nosztalgirohama volt, vagy irigykedett, hogy milyen jó dolgom van nekem a kiságyban... Mindenesetre arra ócsudtam fel, hogy bemászott mellém, még le is feküdt a párnámra. Anya jót nevetett, amikor mindkettőnket megpillantott az ágyikóban, gyorsan le is fényképezett, aztán kiparancsolta apát mellőlem, mert félt, nehogy szétmenjen alattunk az ágy.



2005. ápr. 30. A két lábon járás művészetét sokat tökéletesítettem az elmúlt hetekben. Néha még mászom, de rájöttem, hogy két lábon járva sokkal gyorsabban haladok, több érdekességet deríthetek fel. A napokban a mosógép keltette fel nagyon az érdeklődésemet, lazán odasétálok melléje, belekukucsálok, majd belebújok derékig, és jó nagyokat kurjantok. Élvezem, hogy milyen érdekesen szól a hangom a mosógép belsejében.

Egyre több szót mondok, meg tudom mondani, hány éves vagyok, ha kérdezik, hogy hívnak, rávágom, hogy "Edi!". Ha meg valaki arra kíváncsi, hogy ki vagyok, közlöm vele, hogy "Én". Ennyi tudománnyal már büszkén átléphetem a kisgyerekkor küszöbét.