Itt van az ősz, itt van újra...

2005. szept. 9. Sajnos lebetegedtem.Fáj a torkom, magas lázam van, és éjjelenként hányok. Alig eszem valamit, napközben rengeteget alszom. Szerencsére jó sok teát iszom, így pótolom a hányás miatt vesztett folyadékot. Néha lemegy a lázam, olyankor jobb a kedvem egy picit, és próbálok játszani, de ahogy felugrik lázam, újra elkenődöm, nyügis vagyok, szomorúan bújok szüleimhez.



2005. szept. 16. Kezdek gyógyulgatni, szerencsére már nem hányok, bár az étvágyam még nem a régi. Néhány hete már ilyen ügyesen iszom pohárból, nem engedem, hogy anya tartsa a poharat. A tejet viszont cumisüvegből iszom reggel-este.

2005.szept. 20. A kotorászás, rámolás még mindig a kedvencem. A szobákat és a konyhát már feldeítettem, most a fürdőszoba van soron. Ha beszabadulhatok, mindent kihordok onnan a szobába, aminek anya egyáltalán nem örül.

2005. szept. 28. Ma épp felfele baktattunk a lépcsőn, anya egyik kezében zacskó tele kajával, másik kezével fogta a kezemet, amikor félreléptem, és belevertem a szájam a lépcsőbe. Éktelen sírásba kezdtem, anya pedig kétségbe esett, amikor meglátta, hogy ömlik a szájamból a vér. Egész délután sírtam, és alig ettem valamit. Szerencsére a fogacskáim nem törtek le, a doki néni pedig felírt valami kencét, ami összehúzza a sebet, és nem engedi befertőződni.

2005. októberében egyre jobban élvezem, hogy anya énekel és mondókákat mond nekem. Még nem igazán mondom utána, de szeretem vele együtt mutogatni pl. a Csip, csip csókát. Ha pedig anya az Erdő szélén házikót kezdi énekelni, nyomban felnézek a kis erdei kunyhót ábrázoló képre, és lesem, nem jelenik-e meg véletlenül nagyanyó vagy a nyuszi.

A hónap közepén elég gyakran voltunk Szentgyörgyre szüleimmel. Egy nagy terembe mentünk be, ahol sok autó volt, amiket én mindig megbámultam és megtapiztam. Itt épp egy ilyen fárasztó útról tértünk haza, mondanom sem kell, akkorát aludtam, hogy anyának fel kellett költenie.

2005. okt.24. Hazalátogattak Annáék Magyarországról, és anyáék "összecsaptak" minket, hadd játsszunk együtt. De mostanában nagyon gyanakvó és szégyenlős lettem, nem igazán akartam barátkozni Annával, folyton odabújtam anyához.

2005. okt. 29. Végre megjött az autó! Anna szülei, Ági és Laci, vittek el Szentgyörgyre, hogy átvegyük. Ahogy megpillantottam az autót, rögtön kisajátítottam magamnak. Alig vártam, hogy beleültessenek. Szüleim megkérdezték, kié a tütü... Micsoda buta kérdés! Természetesen nyomban rávágtam: "A tütü Edináé!"

2005. nov. 18. Mostanra szépen megnőtt a hajam, anya mindenféle bogyót, csatot rak bele, amiket én persze szinte azonnal le is szedek. Na jó, itt anya kedvéért megtűrtem őket a hajamban néhány fénykép erejéig.