2005. téli ünnepek

2005. dec. 5. Szeretem a Mikulás bácsit! Na persze, melyik gyerek nem szereti?Folyton lesem őt a tévében, hátha kiad még néhány ajándékot. Újabban kedvencem a Mikulás-babám, mindenhova hurcolom magammal, még a bilire is csak vele vagyok hajlandó rácsücsülni.



Anyával meg folyton Mikulás-énekeket daloltatok. Rákaptam a rajzolásra, sikerült már művészi krixkraxokkal kidekorálnom néhány füzetet. Ne is kérdezzétek, miket rajzolok. Természetesen Mikulásokat. Mikulássapkával a fejemen.



2005. dec. 24. A Mikulás után meglátogatott a Jézuska. Hozott egy gyönyörű karácsonyfát, amely teljesen elbűvölt, és egy rakás ajándékot rakott alája. Miután kigyönyörködtem magam a fában, apa segítségével kibontottam az ajándékokat, aztán letelepedtem a fa alá szaloncukrot majszolni.

Jézuska egy csengő-bongó játéktelefont is küldött nekem. Gyorsan letelepedtem vele a karácsonyfa alá, és a gombokat nyomogatva buzgón telefonálni kezdtem. Hogy kinek? Talán Jézuskának: biztos megköszöntem neki babanyelven az ajándékokat.



Késő este szüleim észbe kaptak, hogy hármasban egyetlen fényképet sem csináltunk. Gyorsan a 10 mp-es opcióra állították a gépet, aztán mindannyian a fa elé telepedtünk, és tágra nyílt szemekkel vártuk a villanást.



Karácsony másodnapján szüleim elvittek a Bálványosra szánkózni. Hű, nagyon jó volt lecsúszni a dombon! Na meg azt is élveztem, amikor apa húzott engem és anyát a szánkón. Jókat kacagtam, és biztattam apát, hogy: "Gyí, gyí!" Ja és havat kóstoltam. Kicsit csalódtam, azt hittem, finomabb íze van.



2005. dec. 31. Mikulás, karácsony... Mi jön még? Naná: a szilveszteri buli, amit a marosi keresztszüleimnél töltöttünk. Kaptam egy cuki pezsgős üveget tele finomságokkal. Persze anyáék nem bontották meg, féltek, nehogy az üveg fenekére nézzek.



Anya izgult, vajon hogy fogok reagálni az új helyre, az új arcokra, de látva hogy nyomban elindultam felfedezni a lakást, megnyugodott. Képzeljétek, Jézuska a keresztszüleimnek is vitt karácsonyfát! Persze nyomban szemügyre kellett vennem a díszeket.



Szilveszter estéjén még bulipartnerem is került Timcsike személyében. Egész jól elszórakoztunk a játékokkal, persze mindkettőnket inkább a másikéi érdekeltek, a saját játékaink már kicsit unalmasak voltak. Talán mi is éreztük, hogy az év utolsó napja van, mer fél 11-kor alig tudtak ágyba parancsolni minket. De azért úgy elaludtunk, mint a tej, még az újévi tűzijátékra sem ébredtünk fel.