2006. január

2006. jan. 11. A hajam szépem megnőtt a télen, és anya gyakran tesz bele különböző színű és formájú csatokat. Most már egész jól megtűrem őket a hajamban, sőt! Anya néha kénytelen belerakni az összes icipici csatot a hajamba, ilyenkor úgy nézek ki, mint egy karácsonyfa. Természetesen mindig követelem a tükröt, hadd lássam a gyönyörű frizurámat. Mostanában nem elégszem meg a saját hajcsinosító mütyürkéimmel: anyának sokkal nagyobb és érdekesebb csatjai vannak, azokkal próbálom csinosítani a hajkoronámat.



Itt anya épp pelust cserélt, ami nem éppen zökkenőmentes mutatvány egyikünknek sem. Én rühellem ezt az egész procedúrát, legtöbbször kibálva, visítva, bömbölve tiltakozom ellene, ettől meg anya majdnem falra mászik. Minduntlan lefordulok a pelusról, anya meg egyre mérgesebben fordít vissza és közben próbál meggyőzni, hogy hagyjam magam bepelusozni. Most elmaradt a hiszti, Saci baba elterelte a figyelmemet. Közben anya gyorsan le is fényképezett, mert eszébe jutott, hogy tavaly ilyenkor kb. akkora voltam, mint Saci... Szóval szépen megnőttem az utóbbi 1 év alatt.



2006. jan. 14. Miután végeztünk a házimunkával, leültem pihizni egy kicsit a játékaim közé. Előtte persze előszedettem anyával ezt a kis kendőt, és felrakattam a fejemre. Talán enélkül nem is tudtam volna ma játszani... jobban mondani kupit csinálni, mert ilyenkor szétszórom az öszes játékot a szobában. Nem mondhatom, hogy anya ezt különösebben díjazná, de már kezdi megszokni, hogy folyton pakolnia kell utánam. És néha azért vagyok annyira aranyos, hogy segítek neki a rendrakásban.



Anyáék két héttel ezelőtt, szilveszterkor mérték meg a súlyomat, kb. 14 kilóra saccolnak... Egyévesen 12 kiló voltam, szóval az elmúlt 8 hónap alatt csupán 2 kilót szedtem magamra, ami nem is olyan sok. Nem vagyok olyan gömbike, mint bébikoromban, de azért még mindig van rajtam, mit fogni. És emellett szépen megnyúltam: egyévesen 76 centi voltam, ma pedig 85 centit mutat a mérőszalag.



Miután apa hazajött, elmentünk a brassai Carrefourba bevásárolni. Szeretek ott nézelődni, de néha túl hosszúra sikeredik a vásárlás, ilyenkor addig zsörtölök, míg apa kivesz a "biciből", és sétálunk a polcok között, míg anya összeszedi a listán levő dolgokat. A Carrefourból mindig átmegyünk a Macromallba, ahol nagyon tetszik nekem. Tele van fényes "egyiptomi" szobor bácsikkal és nénikkel, na meg fáráó nénik és bácsik néznek vissza rám a domborművekről is. Az egészben az a legjobb, hogy meg is lehet őket tapizni.



2006. jan. 16. Kezdek makrancos hölgy lenni. Ma pl. nyugisan néztem egy ideig a mesét (Shrek bácsi a kedvencem), aztán ráuntam, és követeltem, hogy anya másszon velem. Anya mászott is egy darabig utánam, én meg kacagva-visítva menekültem előle. Nekem az ilyen játékokból sosem elég, de anya hamar beleun, hiába próbálom ilyen durcás pofival és szipogással rávenni a folytatásra.



2006. jan. 20. Kezdem túlzásba vinni a Shrek-mániámat: nem elég, hogy a reggeli tejecskémet Shreket nézve fogyasztom el, most már próbálok leutánozni néhány jelenetet: itt pl. azt demonstrálom Sacival, hogy hogy cipeli Shrek Fionát.

És nézzétek, így táncolok Saci babával! :)






2006. jan. 24. Kezdem önállósítani magam evés terén. Élvezem, hogy tudom használni a kanalat (a kést meg a villát is tudnám, de anya mindig kiszedi őket a kezemből), néha még a vizet is kanállal szürcsölöm a poharamból.



2006. jan. 27. Még mindig imádok pancsizni! De még mennyire! Ahogy csorogni kezd a víz a kádamba, gyorsan megkeresem a hápikat és egyenként beledobálom őket a vízbe. Nélkülük el sem tudom képzelni az esti fürdést. És képzeljétek, már azt is tudom, melyik hápi milyen színű! A hajöblítést viszont utálom, mert folyton a szemembe csorog a víz. Keményen harcolok az öblítés ellen, na de anya és apa ellen semmi esélyem sincs. Hosszú huzavona után apa a karjára vesz, anya meg gyorsan vizet önt egy csuporból a hajamra. Én meg közben bömbölök.



2006. jan. 28. Egyre önállóbb vagyok. Mostanában nem hagyom, hogy anya etessen, mert egész jól elboldogulok egyedül is. Igaz a leves még néha kifolyik a kanalamból, de tökéletesítem a technikámat.



Ma ismét szánkózni voltunk, ugye mondanom sem kell, mennyire tetszett most is? Főleg, hogy a vendéglő előtt kutyusok is vannak, kacagva futok utánuk, hogy meghúzhassam a farkukat. Na meg báránykákat (fenyőtobozokat) kotorászok ki a hó alól és boldogan "sétáltatom" őket.