Február, hol a nyár?

2006. febr. 1. Két nap híján 1 éves 9 hónapos vagyok. Hű, hamarosan 2 éves leszek! Hiába no, telik az idő... Lám, kinőttem a kedvenc kosaramból... Pedig tavaly karácsonykor bizony kényelmesen elfértem benne. Anya lejegyezte az aktuális méreteimet: 85 centi magas vagyok és 14 kiló! Hihetetlen!



2004. febr. 4. Anyával befejeztük a takarítást, így most jön a jól megérdemelt pihi. Ami azt jelenti, hogy felfedezőútra indulok hamarosan a lakásban, hiszen olyan jó kotorászni a szekrényekben. Meg is van! Képzeljétek, találtam egy vijááááááágot! Anyának fogalma sincs, hogy honnan kotortam elő ezt a műhamatos műrózsát, én meg nem árulom el neki. Anya nem szereti a művirágokat, de én nagyon örülök az új szerzeményemnek. Elárulom, hogy ez egy multifunkcionális rózsa. Mert pl. meg tudom etetni vele Zsuzsi babát, és ki tudom pucolni vele a fülét. És kulcsként is használható. Sőt, ki tudja még mi mindenre jó ezeken kívül??? Valami azt súgja nekem, hogy nem merítettem ki az összes lehetőséget. De amilyen találékony vagyok, biztos rájövök még egy-két rózsa-titokra.



2006. febr. 6. Ma itt volt nálunk Eduka, jót táncoltunk, rohangáltunk, sikítoztunk. Itt épp pihizünk, hiszen a játékban is el lehet fáradni.

És így roptuk a táncot:






Utána mély álomba szenderültem... Tudni kell, hogy már kb. 2 hete cumi nélkül alszom, ugyanis anya bemesélte nekem, hogy a cumit elvitte a kutyus, mert piszkos volt... Azóta a kedvenc nyuszimmal alszom: megölelem, megpuszilom és mosolyogva elalszom. Néha viszont nem elégszem meg csupán egy nyuszival. Főleg esténként követelem, hogy "Anyuka, a másik nyuszit! A nyuszi-nyuszit!" Anya egyik este megkérdezte tőlem, hogy hány nyuszi kell nekem, hogy elaludjak. Én meg rávágtam: "Egy, kettő, három, négy!"



2006. febr. 8. Egy babaszobás anyukától, Szilvitől, kaptam egy aranyos ajándékcsomagot, amelyben többek között benne volt ez az IKEA-készlet is. Véletlenül derült ki, hogy szinte minden 2004. májusi babának van ilyen készlete, Ádám anyukája pedig gondoskodott róla, hogy én se lógjak ki a sorból. Ezúttal is szeretném megköszönni a kellemes meglepetést.



2006. febr. 10. Ma birtokomba vettem a forgószéket. És természetesen első dolgom az volt, hogy megkaparintottam anya arckrémét (ő a hibás, miért pont oda tette?), és óvatosan kenegetni kezdtem a kis pofimat, ahogyan anyától láttam. Elvégre a szépségápolást is idejében kell elkezdeni.



Ezen a képen egy kicsit nagyképűnek tűnök... Pedig higgyétek el, nem vagyok az. Csupán azért tartom így a fejem, hogy ne essen le a napszemüveg az orromról. Na jó, bevallom, egy icipicit büszke vagyok magamra, hogy sikerült feltennem a szemüveget. Igaz, hogy fordítva raktam fel, de így is jól áll, nem?



Estefele így trónoltam a bilin. Anya egy ideje próbál meggyőzni, hogy a bilibe produkáljak, de nekem egyelőre eszem ágában sincs. Szívesen rácsücsülök anya kedvéért a bilire, legalább van alkalmam manikűrüzni, pedikűrözni.



2006. febr. 11. Ma meglátogatott Hunika barátom. Nagyon örültünk egymásnak, sokat játszodtunk és még puszit is kaptam tőle! Nézzétek, ilyen szégyenlős vagyok, amikor a kispasik puszilgatnak.