2006. márciusában

2006. márc. 1. A számítógép továbbra is nagy kedvenc, egy pillanat alatt feltornázom magam a székre, és máris alkotok. De anya folyton zavar, szólongat, hogy nézzek már egy kicsit rá, mert fényképezni akar. Ilyen méltatlankodó képet vágtam, amiért megszakították elmélyült tevékenységemet.



2006. márc. 2. Szevasz, tavasz! Hm, a tavasz valahova nagyon elrejtőzött. Éjjel ismét lehullott egy jókora adag hó... Na meg fúj a szél... Úgyhogy séta ma sem lesz, mert még mindig köhögök. Szerencsére nem kell sokat unszolni, hogy bevegyem a gyógyszereket, a köptető löttyöt egyedül szépen megiszom a pohárból (naná, anya elhitette velem, hogy az tk. narancsos víz).



2006. márc. 6. Egyre jobban önállósítom magam: most már nem igazán engedem, hogy anya mossa meg a fogam, én magam próbálom tisztára sikálni a kis agyaraimat. Persze még messze állok az igazi fogmosástól, mert rágcsálom a fogkefét, és lenyalogatom róla a fogkrémet, de majd csak kialakul ez is idővel.



2006. márc. 7. Mostanában anya naponta többször is ráültet a bilire, reménykedik, hátha lassacskán lemondok a pelusról. Általában szívesen elücsörgök egy ideig a bilin, közben persze mesét nézek, vagy a játékaimmal bíbelődöm.



2006. márc. 10. Ma jókedvűen ébredtem (a kinti pocsék idő ellenére) . Miután megittam a tejecskémet, anyát is jókedvre derítettem, mert rácsücsültem a bilire és belepisiltem. És tudni kell azt is, hogy már egy hete a wc-be vagy a bilibe kakilok szüleim nagy büszkeségére. Nem igazán értem, hogy miért, de anya úgy örül, mintha leglább aranyat produkáltam volna Nekem az egészben az a legjobb, hogy bilizés után pucér popsival rohangálhatok egyet a lakásban. Ja és gyorsan elvégezhetek néhány frissítő tornagyakorlatot, mielőtt anya felteszi a pelust.



2006. márc. 12. Ajaj, a tavasz nagyon késik. Anya már napok óta nem vitt ki a hideg, szeles idő miatt. Pedig idebenn már minden kezd unalmassá válik, nem érdekelnek a játékaim sem. Már semmi sem tetszik, a hintában is ilyen komoly pofival ülök...



2006. márc. 13. Egész nap anyán fityegnék, na de anyának néha dolga akad, és nem vehet fel folyton az ölébe... Persze én mindig megsértődöm, valahányszor letesz, és sértődötten bevonulok a szobámba. Természetesen bömbölve. Anya gondolta, megörökíti a dühös kirohanásomat, de még jobban felmérgelődtem, és megpróbáltam elmászni a fényképezőgép elől. Talán tavasz lesz hamarosan, nem tesz jót a hangulatomnak ez a fránya tél...



2006. márc. 14. Az idő továbbra is pocsék, de jobb kedvem van. Hogy miért? Mert megtanultam lufit rajzolni. Eddig is imádtam firkálni, mindenféle krixkraxokkal dekoráltam a füzeteket, na meg szüleimmel rajzoltattam macit, nyuszit, babát, bármit, ami eszembe jutott. A napokban bőszen próbálkoztam én is az ábrázolással, de legnagyobb meglepetésemre nem sikerült sem macit, sem nyuszit, sem bármi egyebet a lapra varázsolni. Elkeseredésemben még sírva is fakadtam, szüleim nem győztek vigasztalni (persze azért fél szájjal nevettek a hátam mögött). De kitartóan próbálkoztam tovább, és meg is lett az eredménye: gönyörű lufit tudok rajzolni, ami elég érdekesen néz ki: ugyanis van feje, két szeme, és két lába.



2006. márc. 15. Meglátogatott Hunika az anyukájával. Végre egy kis változatosság! Az elején csak méregettük egymást, játszadoztunk egymás mellett. Hunikának nagyon megtetszett a játéktartóm, ügyesen ki is ürítette a tartalmát a szőnyegre, és belecsücsült (bevallom, én is imádok belemászni, sőt forogni és táncolni is szoktam benne). Estefele nagyon feldobódtunk, huncutul néztünk egymásra, visítva rohangáltunk, és természetesen mindketten bemásztunk a kiságyamba. Jó kis bulit rendeztünk, a végén Hunika alig akart hazamenni.



2006. márc. 16. Tegnap ilyen elmélyülten hódoltam az építőszenvedélyemnek. Annyira belemerültem a munkába, hogy semmi más nem érdekelt. Anya hiába szólongatott, én csak arra koncentráltam, hogy a torony minél magasabb legyen. Sajnos a karom nem olyan hosszú, amennyire szeretném, ezért a tornyom nem nőtt az égig. Mély sóhajjal nyugtáztam, hogy nekem is vannak korlátaim, de azért nagy megelégedéssel szemléltem a művemet.



2006. márc. 19. Hétvégén Brassóban voltunk, miután bevásároltunk a Carrefourban, bementünk a Macromallba, ahol nagyon szeretem. Mindenfele fáráó néniket meg bácsikat lehet látni, az asztalokon is ilyen kisméretű szobrocskák díszelegnek.



2006. márc. 23. Mára végeztem a házimunkával, még vasaltam is! Úgyhogy feltelepedtem Sacival a kanapéra, és most mesélek neki a ronggyá nyűtt olvasókönyvemből. "Gyere, Saci, nézzük meg a rókát!", biztatom. Anya lesi fél szemmel, teszem-veszem Saci babát, mosolyogva hallgatja, miket mondok neki. Bizony még meg is szidom néha őkelmét, ahogy anyától hallottam. Most már nagyon válogatós lettem, ami a ruhákat illeti. Reggel kinyitottam a szekrényt, és mutattam aynának, hogy mit szeretnék magamra venni. Még a kendőt is kikunyeráltam a fejemre.



2006. márc.26.




2006. márc. 28.