Farsangűzés

2006. febr. 26. Névnapom alkalmából részt vehettem életem első farsangi buliján. Az unokatesómat, Edukát néztük meg na meg a többi ovis gyereket is. Nagyon örültem, hogy ennyi gyereket látok, és csodálkozva néztem, hogy énekeltek, táncoltak érdekesebbnél érdekesebb ruhákba öltözve.





A jelmezek bemutatkozása után táncoltunk egy nagyot. Én is roptam a táncot becsületesen. Aztán mikor elfáradt a társaság, lelültünk az asztalkák mellé fánkot, apró kürtőst enni. Nagyon jól éreztem magam az ovisok között.





A buli után aludtam egy jót, aztán szüleimmel elmentünk dédimamihoz, aki nagyon örült nekem. Az ottani kedvenc játékom egy kis porcelán liba, most is nagy előszeretettel püföltem a fejével az asztal tetejét.





Később felfedeztem, hogy dédimaminak van egy kankós pálcája (ő ugyan jól eldugta előlem a sarokba, de én úgyis megtaláltam). Olyasmi, mint az otthoni ikeás cipőhúzó kanalunk, amit én nemes egyszerűséggel kígyónak titulálok. A dédi pálcáját is kígyónak kiáltottam ki, majd jól megkopogtattam vele a padlót (jó nagy zajt lehet vele csapni, érdemes kipróbálni!)





A napnak ezzel még korántsem volt vége, szüleimmel felszaladtunk Csabihoz és Katihoz, aztán jól ottragadtunk. Anya szerint kissé szemtelen vagyok, szemérmetlenül tömtem magamba a kekszet meg a csokit. Na meg rohangáltam a lakásban. Néha meg-megálltam néhány percre, a képen pl. apával tütükézünk. Sajnos estére nagyon kezdtem köhögni, így az éjjelt anya velem töltötte, hallgatta a lélegzésemet.





2006. febr. 28. Tegnap a doki néninél voltunk, kaptam gyógyszert és köptetőt. Ennek köszönhetően most már kezdem jobban érezni magam, éjjel már nem köhögök annyit, és újra a kiságyamban alszom. De előbb adok egy jó éjt puszit a kedvenc nyuszimnak.