2004. május 2. Ezen a napon enyhe alhasi fájdalmakkal sugalltam anyukámnak, hogy meguntam pocaklakó lenni, ideje felfedeznem a kinti világot is. Anyu estére megértette, hogy közeleg a nagy nap, de éjjelre nem feküdt be a kórházba, hanem otthon átnyöszörögte az éjszakát.2004. május 3. Anyu és apu reggel 8-kor besétáltak velem a kórházba. Anyu félelmében és fájdalmában sírt, el sem tudta képzelni, hogy fogok én kibújni. De a doki bácsi azt mondta, örüljön, hogy fáj, azt jelenti, hogy ma megszületik a baba. És tényleg így lett. Igaz, kellett egy adag Oxytocin is, hogy elindulhassak. Kb. 2 óra 20 perckor megszülettem 54 cm-rel, 4200g-mal pontosan a kitűzött napon. Sajnos, anyu nagy bánatára szülés közben eltörött a jobb kulcscsontom. A doki bácsik azt mondták, a nagy súlyom miatt történt, a vállam szélesebb volt, mint a fejkörfogat...Anyuval 5 napot töltöttünk a kórházban, és alig szoktam meg a kinti világot,anyuék máris egy ismeretlen helyre vittek: haza.
2004. május 8-9. Az első két otthon töltött nap nagyon nehezen telt el, egyfolytában sírtam, anyu meg belefáradt abba, hogy egyfolytában etetett, lefektetett, majd felvett. Mindkét nap csak estére nyugodtam meg, és át is aludtam az éjszakákat. Hiába no, meg kellett szoknom az új helyet. No meg anyunak is meg kellett tanulnia engem öltöztetni, tisztába tenni,és bizony bátortalan volt az elején főleg a vállam miatt.
2004. május 11. Meglátogatott a doktor néni, meghallgatta a szívecskémet, belekukucsált a szájacskámba és megnyugtatta anyut, hogy a vállam hamar megforrik.
2004. május 12. Apu elhozta a keresztlevelemet Szentgyörgyről, ugyanis én ott születtem. Szüleim azon csodálkoznak, hogy tudok pillanatok alatt annyi arckifejezést váltani. Egyik pillanatban szigorúan, össszehúzott szemöldökkel és szájjal nézek, majd mosolygok, csodálkozom, végül nagyot sóhajtok. Nevetik, milyen buzgalommal keresem a cicit, és ha nem sikerül egyből elkapni, milyen cuppanós puszikat nyomok rá. Néha elalszom a cicin, ilyenkor a cici egy nagy cuppanásal kicsúszik a számból, én meg csodálkozva felébredek, és nem értem szüleim min nevetnek.
2004. május 21. Megforott a kulcscsontom, és nagyon idegesít, hogy anyu még mindig leszorítja a karomat a testem mellé. Mára nagyon elegem lett a kötözésből, és mindegyre kirángattam a karocskámat a kötés alól. Anyu végre megértette, hogy most már minden oké, így szabadon hadonászhatok ezzel a karommal is. Ma végre szép idő van,és megtettük az első sétát a babakocsival, anyu kétszer is kivitt. Jót aludtam a friss levegőn.
2004. május 24. Ma töltöttem be a 3 hetet, de ünnepi kedvem elrontotta a hasfájás. Egész nap sírtam, mostanában nagyon sokat görcsöl a hasam. 2004. május 26. Anyu örömmel figyeli, hogy már gőgicsélek,kézzel-lábbal rúgkapálok, nézem a pelenkacsomagot és recsegtetem, néha evés közben megragadom anyu cicijét és meghúzom.
