Február, hol a nyár?

2006. febr. 1. Két nap híján 1 éves 9 hónapos vagyok. Hű, hamarosan 2 éves leszek! Hiába no, telik az idő... Lám, kinőttem a kedvenc kosaramból... Pedig tavaly karácsonykor bizony kényelmesen elfértem benne. Anya lejegyezte az aktuális méreteimet: 85 centi magas vagyok és 14 kiló! Hihetetlen!



2004. febr. 4. Anyával befejeztük a takarítást, így most jön a jól megérdemelt pihi. Ami azt jelenti, hogy felfedezőútra indulok hamarosan a lakásban, hiszen olyan jó kotorászni a szekrényekben. Meg is van! Képzeljétek, találtam egy vijááááááágot! Anyának fogalma sincs, hogy honnan kotortam elő ezt a műhamatos műrózsát, én meg nem árulom el neki. Anya nem szereti a művirágokat, de én nagyon örülök az új szerzeményemnek. Elárulom, hogy ez egy multifunkcionális rózsa. Mert pl. meg tudom etetni vele Zsuzsi babát, és ki tudom pucolni vele a fülét. És kulcsként is használható. Sőt, ki tudja még mi mindenre jó ezeken kívül??? Valami azt súgja nekem, hogy nem merítettem ki az összes lehetőséget. De amilyen találékony vagyok, biztos rájövök még egy-két rózsa-titokra.



2006. febr. 6. Ma itt volt nálunk Eduka, jót táncoltunk, rohangáltunk, sikítoztunk. Itt épp pihizünk, hiszen a játékban is el lehet fáradni.

És így roptuk a táncot:






Utána mély álomba szenderültem... Tudni kell, hogy már kb. 2 hete cumi nélkül alszom, ugyanis anya bemesélte nekem, hogy a cumit elvitte a kutyus, mert piszkos volt... Azóta a kedvenc nyuszimmal alszom: megölelem, megpuszilom és mosolyogva elalszom. Néha viszont nem elégszem meg csupán egy nyuszival. Főleg esténként követelem, hogy "Anyuka, a másik nyuszit! A nyuszi-nyuszit!" Anya egyik este megkérdezte tőlem, hogy hány nyuszi kell nekem, hogy elaludjak. Én meg rávágtam: "Egy, kettő, három, négy!"



2006. febr. 8. Egy babaszobás anyukától, Szilvitől, kaptam egy aranyos ajándékcsomagot, amelyben többek között benne volt ez az IKEA-készlet is. Véletlenül derült ki, hogy szinte minden 2004. májusi babának van ilyen készlete, Ádám anyukája pedig gondoskodott róla, hogy én se lógjak ki a sorból. Ezúttal is szeretném megköszönni a kellemes meglepetést.



2006. febr. 10. Ma birtokomba vettem a forgószéket. És természetesen első dolgom az volt, hogy megkaparintottam anya arckrémét (ő a hibás, miért pont oda tette?), és óvatosan kenegetni kezdtem a kis pofimat, ahogyan anyától láttam. Elvégre a szépségápolást is idejében kell elkezdeni.



Ezen a képen egy kicsit nagyképűnek tűnök... Pedig higgyétek el, nem vagyok az. Csupán azért tartom így a fejem, hogy ne essen le a napszemüveg az orromról. Na jó, bevallom, egy icipicit büszke vagyok magamra, hogy sikerült feltennem a szemüveget. Igaz, hogy fordítva raktam fel, de így is jól áll, nem?



Estefele így trónoltam a bilin. Anya egy ideje próbál meggyőzni, hogy a bilibe produkáljak, de nekem egyelőre eszem ágában sincs. Szívesen rácsücsülök anya kedvéért a bilire, legalább van alkalmam manikűrüzni, pedikűrözni.



2006. febr. 11. Ma meglátogatott Hunika barátom. Nagyon örültünk egymásnak, sokat játszodtunk és még puszit is kaptam tőle! Nézzétek, ilyen szégyenlős vagyok, amikor a kispasik puszilgatnak.

2006. január

2006. jan. 11. A hajam szépem megnőtt a télen, és anya gyakran tesz bele különböző színű és formájú csatokat. Most már egész jól megtűrem őket a hajamban, sőt! Anya néha kénytelen belerakni az összes icipici csatot a hajamba, ilyenkor úgy nézek ki, mint egy karácsonyfa. Természetesen mindig követelem a tükröt, hadd lássam a gyönyörű frizurámat. Mostanában nem elégszem meg a saját hajcsinosító mütyürkéimmel: anyának sokkal nagyobb és érdekesebb csatjai vannak, azokkal próbálom csinosítani a hajkoronámat.



Itt anya épp pelust cserélt, ami nem éppen zökkenőmentes mutatvány egyikünknek sem. Én rühellem ezt az egész procedúrát, legtöbbször kibálva, visítva, bömbölve tiltakozom ellene, ettől meg anya majdnem falra mászik. Minduntlan lefordulok a pelusról, anya meg egyre mérgesebben fordít vissza és közben próbál meggyőzni, hogy hagyjam magam bepelusozni. Most elmaradt a hiszti, Saci baba elterelte a figyelmemet. Közben anya gyorsan le is fényképezett, mert eszébe jutott, hogy tavaly ilyenkor kb. akkora voltam, mint Saci... Szóval szépen megnőttem az utóbbi 1 év alatt.



2006. jan. 14. Miután végeztünk a házimunkával, leültem pihizni egy kicsit a játékaim közé. Előtte persze előszedettem anyával ezt a kis kendőt, és felrakattam a fejemre. Talán enélkül nem is tudtam volna ma játszani... jobban mondani kupit csinálni, mert ilyenkor szétszórom az öszes játékot a szobában. Nem mondhatom, hogy anya ezt különösebben díjazná, de már kezdi megszokni, hogy folyton pakolnia kell utánam. És néha azért vagyok annyira aranyos, hogy segítek neki a rendrakásban.



Anyáék két héttel ezelőtt, szilveszterkor mérték meg a súlyomat, kb. 14 kilóra saccolnak... Egyévesen 12 kiló voltam, szóval az elmúlt 8 hónap alatt csupán 2 kilót szedtem magamra, ami nem is olyan sok. Nem vagyok olyan gömbike, mint bébikoromban, de azért még mindig van rajtam, mit fogni. És emellett szépen megnyúltam: egyévesen 76 centi voltam, ma pedig 85 centit mutat a mérőszalag.



Miután apa hazajött, elmentünk a brassai Carrefourba bevásárolni. Szeretek ott nézelődni, de néha túl hosszúra sikeredik a vásárlás, ilyenkor addig zsörtölök, míg apa kivesz a "biciből", és sétálunk a polcok között, míg anya összeszedi a listán levő dolgokat. A Carrefourból mindig átmegyünk a Macromallba, ahol nagyon tetszik nekem. Tele van fényes "egyiptomi" szobor bácsikkal és nénikkel, na meg fáráó nénik és bácsik néznek vissza rám a domborművekről is. Az egészben az a legjobb, hogy meg is lehet őket tapizni.



2006. jan. 16. Kezdek makrancos hölgy lenni. Ma pl. nyugisan néztem egy ideig a mesét (Shrek bácsi a kedvencem), aztán ráuntam, és követeltem, hogy anya másszon velem. Anya mászott is egy darabig utánam, én meg kacagva-visítva menekültem előle. Nekem az ilyen játékokból sosem elég, de anya hamar beleun, hiába próbálom ilyen durcás pofival és szipogással rávenni a folytatásra.



2006. jan. 20. Kezdem túlzásba vinni a Shrek-mániámat: nem elég, hogy a reggeli tejecskémet Shreket nézve fogyasztom el, most már próbálok leutánozni néhány jelenetet: itt pl. azt demonstrálom Sacival, hogy hogy cipeli Shrek Fionát.

És nézzétek, így táncolok Saci babával! :)






2006. jan. 24. Kezdem önállósítani magam evés terén. Élvezem, hogy tudom használni a kanalat (a kést meg a villát is tudnám, de anya mindig kiszedi őket a kezemből), néha még a vizet is kanállal szürcsölöm a poharamból.



2006. jan. 27. Még mindig imádok pancsizni! De még mennyire! Ahogy csorogni kezd a víz a kádamba, gyorsan megkeresem a hápikat és egyenként beledobálom őket a vízbe. Nélkülük el sem tudom képzelni az esti fürdést. És képzeljétek, már azt is tudom, melyik hápi milyen színű! A hajöblítést viszont utálom, mert folyton a szemembe csorog a víz. Keményen harcolok az öblítés ellen, na de anya és apa ellen semmi esélyem sincs. Hosszú huzavona után apa a karjára vesz, anya meg gyorsan vizet önt egy csuporból a hajamra. Én meg közben bömbölök.



2006. jan. 28. Egyre önállóbb vagyok. Mostanában nem hagyom, hogy anya etessen, mert egész jól elboldogulok egyedül is. Igaz a leves még néha kifolyik a kanalamból, de tökéletesítem a technikámat.



Ma ismét szánkózni voltunk, ugye mondanom sem kell, mennyire tetszett most is? Főleg, hogy a vendéglő előtt kutyusok is vannak, kacagva futok utánuk, hogy meghúzhassam a farkukat. Na meg báránykákat (fenyőtobozokat) kotorászok ki a hó alól és boldogan "sétáltatom" őket.