2005. téli ünnepek

2005. dec. 5. Szeretem a Mikulás bácsit! Na persze, melyik gyerek nem szereti?Folyton lesem őt a tévében, hátha kiad még néhány ajándékot. Újabban kedvencem a Mikulás-babám, mindenhova hurcolom magammal, még a bilire is csak vele vagyok hajlandó rácsücsülni.



Anyával meg folyton Mikulás-énekeket daloltatok. Rákaptam a rajzolásra, sikerült már művészi krixkraxokkal kidekorálnom néhány füzetet. Ne is kérdezzétek, miket rajzolok. Természetesen Mikulásokat. Mikulássapkával a fejemen.



2005. dec. 24. A Mikulás után meglátogatott a Jézuska. Hozott egy gyönyörű karácsonyfát, amely teljesen elbűvölt, és egy rakás ajándékot rakott alája. Miután kigyönyörködtem magam a fában, apa segítségével kibontottam az ajándékokat, aztán letelepedtem a fa alá szaloncukrot majszolni.

Jézuska egy csengő-bongó játéktelefont is küldött nekem. Gyorsan letelepedtem vele a karácsonyfa alá, és a gombokat nyomogatva buzgón telefonálni kezdtem. Hogy kinek? Talán Jézuskának: biztos megköszöntem neki babanyelven az ajándékokat.



Késő este szüleim észbe kaptak, hogy hármasban egyetlen fényképet sem csináltunk. Gyorsan a 10 mp-es opcióra állították a gépet, aztán mindannyian a fa elé telepedtünk, és tágra nyílt szemekkel vártuk a villanást.



Karácsony másodnapján szüleim elvittek a Bálványosra szánkózni. Hű, nagyon jó volt lecsúszni a dombon! Na meg azt is élveztem, amikor apa húzott engem és anyát a szánkón. Jókat kacagtam, és biztattam apát, hogy: "Gyí, gyí!" Ja és havat kóstoltam. Kicsit csalódtam, azt hittem, finomabb íze van.



2005. dec. 31. Mikulás, karácsony... Mi jön még? Naná: a szilveszteri buli, amit a marosi keresztszüleimnél töltöttünk. Kaptam egy cuki pezsgős üveget tele finomságokkal. Persze anyáék nem bontották meg, féltek, nehogy az üveg fenekére nézzek.



Anya izgult, vajon hogy fogok reagálni az új helyre, az új arcokra, de látva hogy nyomban elindultam felfedezni a lakást, megnyugodott. Képzeljétek, Jézuska a keresztszüleimnek is vitt karácsonyfát! Persze nyomban szemügyre kellett vennem a díszeket.



Szilveszter estéjén még bulipartnerem is került Timcsike személyében. Egész jól elszórakoztunk a játékokkal, persze mindkettőnket inkább a másikéi érdekeltek, a saját játékaink már kicsit unalmasak voltak. Talán mi is éreztük, hogy az év utolsó napja van, mer fél 11-kor alig tudtak ágyba parancsolni minket. De azért úgy elaludtunk, mint a tej, még az újévi tűzijátékra sem ébredtünk fel.

Itt van az ősz, itt van újra...

2005. szept. 9. Sajnos lebetegedtem.Fáj a torkom, magas lázam van, és éjjelenként hányok. Alig eszem valamit, napközben rengeteget alszom. Szerencsére jó sok teát iszom, így pótolom a hányás miatt vesztett folyadékot. Néha lemegy a lázam, olyankor jobb a kedvem egy picit, és próbálok játszani, de ahogy felugrik lázam, újra elkenődöm, nyügis vagyok, szomorúan bújok szüleimhez.



2005. szept. 16. Kezdek gyógyulgatni, szerencsére már nem hányok, bár az étvágyam még nem a régi. Néhány hete már ilyen ügyesen iszom pohárból, nem engedem, hogy anya tartsa a poharat. A tejet viszont cumisüvegből iszom reggel-este.

2005.szept. 20. A kotorászás, rámolás még mindig a kedvencem. A szobákat és a konyhát már feldeítettem, most a fürdőszoba van soron. Ha beszabadulhatok, mindent kihordok onnan a szobába, aminek anya egyáltalán nem örül.

2005. szept. 28. Ma épp felfele baktattunk a lépcsőn, anya egyik kezében zacskó tele kajával, másik kezével fogta a kezemet, amikor félreléptem, és belevertem a szájam a lépcsőbe. Éktelen sírásba kezdtem, anya pedig kétségbe esett, amikor meglátta, hogy ömlik a szájamból a vér. Egész délután sírtam, és alig ettem valamit. Szerencsére a fogacskáim nem törtek le, a doki néni pedig felírt valami kencét, ami összehúzza a sebet, és nem engedi befertőződni.

2005. októberében egyre jobban élvezem, hogy anya énekel és mondókákat mond nekem. Még nem igazán mondom utána, de szeretem vele együtt mutogatni pl. a Csip, csip csókát. Ha pedig anya az Erdő szélén házikót kezdi énekelni, nyomban felnézek a kis erdei kunyhót ábrázoló képre, és lesem, nem jelenik-e meg véletlenül nagyanyó vagy a nyuszi.

A hónap közepén elég gyakran voltunk Szentgyörgyre szüleimmel. Egy nagy terembe mentünk be, ahol sok autó volt, amiket én mindig megbámultam és megtapiztam. Itt épp egy ilyen fárasztó útról tértünk haza, mondanom sem kell, akkorát aludtam, hogy anyának fel kellett költenie.

2005. okt.24. Hazalátogattak Annáék Magyarországról, és anyáék "összecsaptak" minket, hadd játsszunk együtt. De mostanában nagyon gyanakvó és szégyenlős lettem, nem igazán akartam barátkozni Annával, folyton odabújtam anyához.

2005. okt. 29. Végre megjött az autó! Anna szülei, Ági és Laci, vittek el Szentgyörgyre, hogy átvegyük. Ahogy megpillantottam az autót, rögtön kisajátítottam magamnak. Alig vártam, hogy beleültessenek. Szüleim megkérdezték, kié a tütü... Micsoda buta kérdés! Természetesen nyomban rávágtam: "A tütü Edináé!"

2005. nov. 18. Mostanra szépen megnőtt a hajam, anya mindenféle bogyót, csatot rak bele, amiket én persze szinte azonnal le is szedek. Na jó, itt anya kedvéért megtűrtem őket a hajamban néhány fénykép erejéig.