2005. nyarán

2005. jún. 10. Egyre huncutabb vagyok, mindenhova bekukucskálok, mindenhonnan próbálok kirámolni. Pl. ha anya főz, én is nyomban előszedek néhány edényt a konyhaszekrényből, és buzgón főzőcskézem, kavargatok én is. Anya csak úgy tud sepergetni, ha én is kapok egy seprűt, és vele együtt takaríthatok. Mosás után is szívesen segítek, ügyesen kiszedem a ruhákat a gépből, és belegyömöszölöm őket a tálba. Aztán teregetéskor adogatom anyának a ruhákat és a csíptetőket, de olyan tempóban, hogy anya alig tud követni. Ilyenkor rászólok babanyelven, hogy csipkedje már magát. Máskor meg egy huncut vigyorral kiborítom a szennyestartó tartalmát, és belegyömöszölöm a mosógépbe, aztán várom, hogy anya indítsa el a gépet.

Újabban az a kedvenc játékom, hogy amikor anya kimegy a konyhába, gyorsan becsukom az ajtót. Aztán kezdem hívogatni, hogy jöjjön kukucskálni. Anya ilyenkor óvatosan kinyitja az ajtót, bedugja a kezét a résen, és megcsikiz, én pedig visítva kacagok. Máskor azon szórakozom, milyen murisan néz ki anya, amikor rányomja az orrát vagy a száját az üvegre. Itt épp puszit próbálok adni anyának az üvegen keresztül.

2005. jún. 21. Most már igazán itt van a nyár, be is szereztünk néhány csini nyári rucit. A lakásban is olyan meleg van, hogy mezítláb járkálok. Nem igazán szeretek bent játszani, megszoktam, hogy szinte egész nap kint vagyunk (anya vééégre befejezte a főiskolát, így újra sokat csatangolunk). Kint sokkal érdekesebb, a lakásban ilyen komolykán-kedvetlenül pakolászom a játékaimat. Nagyon megszoktam ám az utóbbi 2 hónapban, hogy míg anya a diplomadolgozatát írta és készült a záróvizsgára, addig én nagytatival (titi) reggel 10 körül mentem tekeregni. Annyira, hogy minden reggel püfölöm az ajtót, és sírok, hogy vigyenek ki! Anyának minden hajszála égnek áll a reggeli hisztiktől.

Néhány perccel később széles vigyorral nyugtáztam, hogy indulnuk sétálni! Gyorsan felkaptam a babakocsit ( a másikat közben kiszuperáltam), és máris rajtra készen álltam. Anya egy-kettőre szandit tuszkolt a lábaimra, felpakolta a homokozó szettemet, aztán gyorsan gyümölcsöt meg egy üveg vizet rakott a zacskóba, és máris indulhattunk.



2005. júl. elején még mindig szopizom, de most már egyre ritkábban. Anya a szopi mellett kezdett tejet is adni nekem cumisüvegből.



2005. júl. 30. Meglátogatott Fannika, az unokatesóm. Bár 2 évvel nagyobb nálam, nagyon hamar összebarátkoztunk, kézen fogva sétáltunk, táncikáltunk, játszodtunk.

Az elmúlt hetekben szépen áttértem a reggeli és esti tejivásra. Egyéves 3 hós koromban végleg búcsút mondtam a ciciknek, és most már önállóan iszom cumisüvegvől, miután kényelembe helyeztem magam. (Érdekes, anya azt hitte, megvisel majd az elválasztás, és lám, ő az, aki egy picit le van törve, hogy már nem igénylem az anyatejet) .

2005. augusztusában anya a nagy meleg miatt levágta a hajam. Nem szívesen váltam meg a hajkoronámtól, végigbömböltem apa ölében a hajnyírást. Amúgy ilyen ügyesen "építek" a kockákból. Érdekes módon úgy rakom egymásra a kockákat, hogy az "épület" egyik oldala mindik egyenes (nincs rajta kiugrás).



Aug. végén anya megpróbált lefényképezni egy csini ruhácskában, de nem jött össze neki, mert mostanában mindig lerohanom, valahányszor fényképezni próbál. Itt épp elszántan harcolok a fényképezőgép megkaparintásáért.

Szép hónap a május!

2005. máj. 4. Ma ismét gyönyörű idő volt. Gyorsan főztünk, takarítottunk, aztán irány a Józsiás! Sok babaismerősöm ott volt, őket is kicsalogatta a jó idő. Rengeteget sétáltam, lovacskáztam, hintáztam, csúszdáztam is. Alaposan elfáradtam, ebéd után nem kellett nógatni, hogy szundizzak.



2005. máj. 10. Szülinapomra kaptam egy etetőszéket, nagyon szeretek benne üldögélni és falatozni. De mivel még újdonság nekem, rengeteget forgolódom benne, mindent meg akarok vizsgálni rajta, ezért anya gyakran kénytelen mindenféle mütyürkével megrakni a tálcát, hogy vaéahogy meg tudjon etetni. Itt épp nagyon elégedett vagyok, mert alaposan bereggeliztem.

Reggeli után komoly tevékenységbe kezdtem: finom tejecskével megetettem a babámat. Anya csodálkozik, hogy alig egyévesen milyen anyáskodó vagyok.



2005. máj. 11. Ezt a triciklit is szülinapomra kaptam, de nem igazán az én méretem... A lábam még nem ér le, és el kell telnie még egy kevés időnek, míg megtanulok pedálozni. De azért kikövetelem, hogy felültessenek rá és tologassak a lakásban. Nagyon jó móka!



2005. máj. 12. Anya vett nekem egy pillekönnyű játékbabakocsit. Hű, de örültem neki! Alig vártam, hogy anya kibontsa. Gyorsan belegyömöszöltem Zsuzsi babát, és nagy lendülettel tolni kezdem. De ez a kocsi olyan buta! Olyan gyorsan rohan, hogy majdnem orra bukom, ráadásul nem arra tér, amerre én akarom. Ilyenkor rettentő dühös leszek, hiába magyarázza anya, hogy lassabban tologassam, és mutatja, hogy óvatosan próbáljam téríteni a kívánt irányba. Nem értem, miért nem sikerül!



2005. máj. 26. Egyre melegebb van, anya előszedte a tavalyi nyári cuccaimat, és szerre felpróbáltuk őket. A rucikat mind kinőttem, de a kétrészeseket még fel tudom venni: a nacijuk megrövidült ugyan tavaly óta, de legalább mutogathatom a csini lábikráimat.



2005. máj. 27. Nagyon szeretek apán mászkálni. Mindefélét lehet rajta művelni: ráülhetek a fejére, lovagolhatok a mellkasán, táncolhatok a hasán. Itt épp elfáradtam az ugrabugrálásban, és letelepedtem apa hasán egy kis tereferére.