Egyéves lettem!

2005. május 3-a... Anya alig tudja elhinni, hogy már egyéves vagyok. Előtörnek a születésemmel kapcsolatos emlékek, de anyának nincs ideje nosztalgiázni sem... Mert ugyebár szónoklatot ír... na nem a születésnapomra, hanem vizsgára készül. Emiatt az ünnepi asztalt mamiék varázsolják elő, tati meg közben kivisz sétálni, hogy anya tudjon "alkotni"... Gyönyörű idő volt, a tavaszi napocska becsületesen megpirította séta közben a kis pofimat.



Mire anya "elpostázta" a szónoklatot (ezen a napon kivételesen nem ment kurzusra), már érkeztek is a vendégek. Kaptam egy rakás ajándékot, aminek nagyon örültem, és egy tortát, amelyet jól megmarkolásztam. Természetesen meg is kóstoltam, közben ilyen szépen kidekoráltam az arcomat.



Észrevettem ám, hogy valamiért én vagyok a központ, és ettől annyira feldobódtam, hogy a vendégek távozása után sem gondoltam alvásra. Na ja, aki már években méri az idő múlását, nincs szüksége annyi alvásra, mint pl. egy kisbabának.



Fél 11 körül azonban anya ágyba dugott, én pedig ugyanolyan mély álomba merültem az eseménydús szülinapom után, mint babakoromban.

A tizenkettedik hónap

2005. április elején azzal szórakoztattam szüleimet, hogy éjszakai műsort rendeztem nekik. Vagyis éjjel 2 körül felébredtem, és 4-ig eszem ágában sem volt visszaaludni. És persze bömböltem, ha nem volt mellettem valaki. Anya néhány napig próbált rábeszélni, hogy aludjak vissza szépen, odahúzta a kiságyamat maga mellé, hátha példát veszek róla, és elaszom. De nekem érdekesebb volt a rácsok között kinyúlni, és a haját birizgálni... Anya megelégelte az éjjeli programot, és eldöntötte, hogy ezután napközben csak egyszer alszom. Ezzel lőttek a babakocsiban való alvásnak. Ha elálmosodtam, anya gyorsan kikapott a kocsiból, és fél kezemet fogva sétáltatott. Hamar megszoktam az új napirendet, és újra átaludtam az éjszakát.



2005. ápr. 8. Anya vásárolt nekem egy tavaszi kabátot, egy farmernadrágot és egy sapit, mert végre tavasz van, ideje megszabadulni a téli göncöktől. És mi tagadás, jobban is tetszenek ezek a cuccok, olyan kislányosan festek bennük.



2005. ápr. 9. Nagy nap a mai! Nemrég töltöttem a 11 hónapot, és ma megtettem az első önálló lépéseimet! Érdekes módon fel sem tűnt, hogy semmibe sem fogózom, simán megtettem kb. 10 lépést. Volt ám nagy öröm! Egész este nógattak, hogy "gyere ide", na meg persze kaptam egy halom dicséretet és sok-sok puszit, amiért ilyen ügyes vagyok.



2005. ápr. 18. Anya nemrég vett nekem egy fogkefét, én meg szorgalmasan gyakorolom a fogmosást a 4 incifinci fogacskámon. Azaz ezt még nem igazán lehet fogmosásnak nevezni, mert nem sikálom a fogaimat, hanem rágcsálom velük a fogkefét, de már ez is valami!


2005. ápr. 24. Modern kor kisbabája lévén nagyon hamar a tudomány és a technika vonzáskörébe kerültem. Próbálkozom a távirányító használatával, kíváncsian lesem a nyomtató működését, és rájöttem, hogy valamiféle kapcsolat van a számítógép billentyűzete, az egér valamint a képernyő között. A számítógépasztalba kapaszkodva gyakran manőverezek az egérrel, közben pedig lesem, milyen válozásokat produkálok a képernyőn. Máskor pedig észrevétlenül és ártatlanul ESC-et nyomok, amikor anya chatel, vagy egszerűen kihúzom a kábelt illetve kikapcsolom a gépet. Természetesen a mobiltelefonok is izgatják a fantáziámat, rendületlenül hallózok és babanyelven csacsogok meg gesztikulálok, ahogy a felnőttektől láttam.



2005. ápr. 25. Ma nálunk járt Karen az anyukájával. Anyáéknak fontos dolguk volt (valami angol lecketervet írtak), ezért mami vigyázott ránk. Természetesen anyáék fél füllel hallgatóztak, hogy mit művelünk a túlsó szobában. Volt is amit, Karennel olyan jól tudtunk huncutkodni. Pl. megtanultam tőle, hogy az ágy szélén lehet rohangálni. Egy kicsit irigykedtem is, nem akartam engedni, hogy Karen játsszon a babáimmal, plüss állatkáimmal, de a végén még a kiságyamba is beengedtem.



2005. ápr. 27. Ajaj, hol vannak már azok a régi szép idők, amikor fürcsi után szopiztam egyet és szépen elaludtam? Most nem álmosodom el fürdés után, hanem nagyon is aktív vagyok egész este. Anyáék már nem is reménykednek, hogy 10 óra előtt elalszom. De a napirendem így is nagyon megfelel az egész családnak. Napközben csak egyszer alszom 2-3 órát, aztán este 10-től reggel 8-ig húzom a csendest. Még mindig szopizok naponta 5-6 alkalommal, de nem alszom el utána, ahogy néhány hónapos koromban tettem. Viszont a napokban szüleimet leszoktattam az altatásról: egyszerűen röhögni kezdtem, valahányszor ringatni próbáltak. Szóval most már egyedül alszom el az ágyikómban.



2005. ápr. 29. Nem tudom, mi ütött ma reggel apába, talán nosztalgirohama volt, vagy irigykedett, hogy milyen jó dolgom van nekem a kiságyban... Mindenesetre arra ócsudtam fel, hogy bemászott mellém, még le is feküdt a párnámra. Anya jót nevetett, amikor mindkettőnket megpillantott az ágyikóban, gyorsan le is fényképezett, aztán kiparancsolta apát mellőlem, mert félt, nehogy szétmenjen alattunk az ágy.



2005. ápr. 30. A két lábon járás művészetét sokat tökéletesítettem az elmúlt hetekben. Néha még mászom, de rájöttem, hogy két lábon járva sokkal gyorsabban haladok, több érdekességet deríthetek fel. A napokban a mosógép keltette fel nagyon az érdeklődésemet, lazán odasétálok melléje, belekukucsálok, majd belebújok derékig, és jó nagyokat kurjantok. Élvezem, hogy milyen érdekesen szól a hangom a mosógép belsejében.

Egyre több szót mondok, meg tudom mondani, hány éves vagyok, ha kérdezik, hogy hívnak, rávágom, hogy "Edi!". Ha meg valaki arra kíváncsi, hogy ki vagyok, közlöm vele, hogy "Én". Ennyi tudománnyal már büszkén átléphetem a kisgyerekkor küszöbét.

A tizenegyedik hónap

2005. márc. 8. Ma ünnepeltem életem első nőnapját! Apától kaptunk virágot meg egy doboz fincsi pralinét. Kivételesen most ehettem belőle, de anya néhány szem után eltüntette a dobozt, nehogy felfaljam az egészet.

Amúgy most már ugyanazt eszem, mint a szüleim, anya nem főz külön nekem, csak kicsit lájtosabbra készíti az ételeket. Az étvágyam szerencsére kitűnő.



2005. márc. 12. Szép lassan kezdünk kitavaszodni, na meg egyre kevesebbet alszom kint a séták alatt, ezért ma kaptam egy új járgányt a szüleimtől. Mit mondjak, szerelem volt első látásra! Követeltem, hogy a lakásban ültessenek bele, és tologassanak. Élveztem, hogy ülve nézelődhetek, na meg hogy apa milyen kanyarokat vesz az új járgánnyal.



2005. márc. 16. Az igazi tavasz azonban még várat magára, pedig anya mindenféle trükkel próbálja előcsalogatni, pl. tavaszi cuccokat kezdett vásárolni nekem. Remélem, hamarosan kint is felvehetem ezeket ruhákat, nagyon elegem van már, hogy vastagon kell öltözni.



Mostanában nagyon lekötnek a képes könyvek, imádom nézegetni őket. A szüleim csodálkoznak, milyen ügyesen forgatom a lapokat, mintha tanított volna rá valaki. Kommentálom is a látottakat, magyarázom, hogy mit látok a képeken : bábá (bácsi), baba, néné (néni), és utánozom az állatokat (nyihehe, miáu, háp).



2005. márc. 24. Ma végre sikerült felmásznom az ágyra! Addig erőlködtem, míg végre sikerült felbillenteni magamat. Csak az a baj, hogy a lemászás technikájára még nem jöttem rá, így még fejjel előre próbálkozom... Ma kaptam egy csini rózsaszínű tréningrendet, büszkén sétálgattam benne a falak és a bútorok mentén. Mire anyáék észrevették volna, elértem az erkélyajtóhoz, félrehúztam a függönyt, és egy huncut vigyorral elfordítottam a kilincset. Hurrá, rájöttem, hogyan juthatok ki az erkélyre!



2005. márc. 19. Munka után apa letelepedett mellém. Megdumáltuk az aznapi ügyes-bajos dolgokat, majd apa elkezdett bohóckodni. Persze nagyon tetszett apa bohóckodása, és egyet kacagtam. Ez meg apának tetszett, elröhögte magát. Aztán én folytattam, kacagtam, hogy apa röhög. Anya acsak nézett nagy szemekkel, nem értette, mi ütött belénk, hogy megállás nelkül röhögünk.



2005. márc. 26. Mivel enyhült az idő, szüleim elvittek a Józsiásba. Most már kezdek rájönni, hogy is kell lovacskázni, élvezem, hogy apa csúszdáztat, és a hintát is szeretem! Ügyesen fogózom, ezért egyedül csücsülhettem a hintára.



2005. márc. 30. Életem első húsvétja: anya gondolta, megörökít a festett tojásokkal, csak nem számított arra, hogy a kíváncsiságtól hajtva megnyalogatom őket. Jól összemaszatoltam magam, ráadásul a tojásoknak elég fura íze volt...



2005. márc. 31. Most már nem elégszem meg annyival, hogy kirámolok a szekrényekből, hanem nő lévén ráharaptam az öltözködés ízére. Boldogan öltök a nyakamba bármilyen ruhadarabot a blúzoktól, sálaktól kezdve a bugyikig. Nagyon meg vagyok elégedve magammal, és a szüleimnek is tuti tetszem, mert dőlnek fel a röhögéstől.

A tizedik hónap

2005.febr. 3. Elárulom, hogy már 3 fogam van, és készülődik a 4.! Bővül a tudományom: megtanultam tapsikolni, integetek a vendégeknek, és tudom utánozni a lovacskát! Na meg feleselek anyuval babanyelven, ha bármit megtilt nekem.



2005. febr. 19. Apának van jó néhány szemellenzős sapija, amiket persze én szeretek kisajátítani magamnak. Itt épp a lámpát mutogatom anyáéknak... Olyan buták, folyton azt kérdezik tőlem, hogy hol a lámpa, pedig már rengetegszer megmutattam nekik.



2005. febr. 21. Nap mint nap rá kell döbennem, hogy rengeteg felfedezésre váró dolog van a lakásban. Mivel már villámgyorsan mászom, egy-kettőre eltűnök anya szemei elől, aztán belekapaszkodom a bútorokba, felállok, és máris kotorászhatok, rámolhatok. Szeretem ezt a fiókot, rengeteg kép van benne, amit anya nemrég költöztetett fel az alatta levő kis szekrényből abban a reményben, hogy itt majd nem fogok hozzájuk férni. Hát, nagyot tévedett...



2005. febr. 25. Anya nem vett nekem bébikompot, hogy ne maradjon ki a mozgásfejlődésemből a mászás. De az én leleményességemnek nincsen határa, rájöttem, hogy nemcsak mászva tudok közlekedni: belekapaszkodom a kosaram fülébe, és ügyesen tologatom magam előtt. Itt épp szerencsésen megérkeztem a szekrénykéhez, amiből hamarosan ki fogok rámolni.



2005. márc. 2. Imádok fürcsizni! Főleg, mióta egyedül tudok ülni a kádacskámban, egyre élvezetesebb. Belefogózom a szélébe és lubickolok a lábaimmal. Szüleim még mindig a szobában fürdetnek (nem kell nagyot hajolniuk), így hát úszik az egész szoba!

A kilencedik hónap

2005. jan.4. Apa végre felszerelte a hintát! Nagyon jó volt, most először hintáztam egyedül. Nagyokat kacagtam, és egy jó darabig eszem ágában sem volt kiszállni belőle.

2005. jan. 5. Szüleim arra a következtetésre jutottak, hogy talán súlyemelőnek készülök, mert mostanában egyre gyakrabban emelgetem pl. a játékos kosaramat (tele játékkal), ma pedig azzal szórakoztam, hogy felemeltem a szék tetejét, aztán leejtettem, és élveztem, hogy nagyot puffan.

2005. jan. 12. Folytatom a lakás rejtélyeinek felkutatását. Már nagyon közel állok a mászáshoz, de még kombinálom a kúszással. Nem gond, így is bármelyik sarokba eljutok, és a bútorokba kapaszkodva felállok, egyre ügyesebben lépegetek.



2005. jan. 24. Persze nem mindig vagyok haramia (anya gyakran hív így), ügyesen eljászom a játékaimmal is. Lecsücsülök a kosaram mellé, rendre kiszedegetem a játékokat, és szépen szétszórom őket a földön.



2005. jan. 25. Ma először végre teljesen szabályosan másztam! A kúszást mintha sohasem produkáltam volna, gyönyörűen rakom elébb-elébb a kezecskéimet, lábacskáimat olyan magbiztosan, mintha ezer esztendeje gyakoroltam volna. Anya annyira örült, hogy folyton a sarkamban volt a fényképezőgéppel. Nem igazán értem, hogy miért... Hiszen az új tudományommal most már sokkal gyorsabban közlekedem, úgyhogy még inkább résen kell lennie ezután.



Mit érek a mászással, ha mire elérek valahova, anya máris rám szól: "Nem szabad!" Á, nem értem, hogy miért nem pakolhatom le folyton a könyveket, füzeteket a polcokról...



2005. jan. 28. Szüleim elvittek a Bálványosra. Nagy élvezettel sétáltam a hóban, és életemben először szánkóztam! Ropogósan kacagtam, tetszett nekem, hogy gyorsan siklunk a szánkóval.

A nyolcadik hónap

2004. dec. 4. Nagy nap a mai! Már hónapok óta kegyetlenül rágcsálok mindent, és képzeljétek, ma kibújt az első fogam! Anyu úgy vette észre, hogy megharaptam az ujját. Aztán hazajött apu, és anyuval egyfolytában a szájamba akartak bekukucsálni. Én meg dugdosom előlük a kis rizskásámat.



2004. dec. 5. Hű, ma egész nap tekeregtünk! Szüleimmel a Mikulás csomagjait elvittük az ismerősökhöz, persze össze is gyűjtöttük az ajándékokat, amiket nekünk szánt a jószívű Miki.



2004. dec. 6. Képzeljétek, a Miki a főtérre is eljött! Dani barátommal meg akartuk lesni, de már csak annyit láttunk, hogy a Mikulás fénybe borította a legszebb fenyőt.



2004. dec. 16. Mostanában szeretek a földön mászkálni. Felfedeztem a kábelokat és rángatom őket, húzigálom a fiókokat, püfölöm a parkettát bármivel, ami a kezembe kerül. Na és mászok, igaz még csak hátrafele sikerül. Mostanában egyre többet mondom, hogy tátá, persze apu ilyenkor úszik a boldogságban. Valahányszor anyu beleültet az ágyamba, mindig felállok, és kandikálok kifele, lesem széles mosollyal, mit működik anyu. És jól figyeljetek:MA KIBÚJT A 2. FOGAM!!!



2004. dec. 19. Sajnos folyik az orrom, és mára picit köhögni kezdtem. Pötyike néni átjött hozzánk, és megállapította, hogy piros a torkom, orrcseppet és szirupot kapok. Nappal nincs baj, de éjjelente 20-szor is felsírok. Sajnos az étvágyam is elment, anyu kétségbeesésében éjjelente többször is megszoptat.



2004.dec. 24. Éjjel ritkábban ébredek, az orrom már nem folyik annyira,az étvágyam lassan visszajött, de még köhögök. Ráadásul anyu is lebetegedett. No de ma megjött az angyal, elfeledtük a betegséget, pláne én, amikor megpillantottam a piros díszekbe öltözött karácsonyfát! Alig tudtam betelni a látvánnyal, kezem-lábam járt, nevettem, szóval kiköveteltem, hogy egész este a fa közelében lehessek, cibálhassam és kóstolhassam a gömböket.



2004. dec. 25. Ma meglátogattak a marosi keresztszüleim, jól elszórakoztunk együtt.

2004. dec.27. Egy picit még mindig köhögök, Pötyike néni más gyógyszert írt fel. Ma nagyon meleg, napsütéses idő volt, mintha tavaszodna, így végre két hét szobafogság után anyu kivitt sétálni. Éjjel nagyon jól aludtam, reggel 7-kor ébredtem fel.



2004. dec. 31. Eddig anyu nem nagyon engedte, hogy az ujjaiba kapaszkodva sétáljak, félt, hogy túl korai lenne még nekem. Ma bebizonyítottam neki, hogy igenis elég erős vagyok, így délelőtt sokat sétáltunk a lakásban. Az év utolsó napján nagyot sétáltunk szüleimmel, aztán együtt ünnepeltük a Szilvesztert. Érdekes módon a tűzijáték durranásaira nem ébredtem fel, csak 2005-ben sírtam fel, hogy szeretnék én is újévet köszönteni.



2005. jan. 2. Szentgyörgyön tekeregtünk, sokat sétáltam a parkban.

A hetedik hónap

2004. nov. 3. Ismét mázsáláson voltunk a doktor néninél, 8100 g vagyok. Már fél éve, hogy világra jöttem! Ennek örömére szüleim megleptek egy zenélő napocskával.



2004. nov. 4. Apu ma 29 éves, én tegnap töltöttem a 6 hót, ezért anyu meglepett minket egy piros gyertyás almatortával.

2004. nov. 9. Anyu rózsaszín cipőt vásárolt nekem (ez az első cipőm!). Alig vártam, hogy lehúzza a lábamról, hogy jól meg tudjam rágcsálni.



2004. nov. 12. Mostanában ülve játszadozom, de már kezdtem ezt is megunni. Gondoltam egy merészet és nagyot, belekapaszkodtam anyu hüvelykujjaiba és felálltam! Szüleim nem győztek csodálkozni. Annyira megtetszett nekem az új felfedezésem, hogy sírok, ha anyu le akar ültetni.



2004. 11. 20. Ünnepélyesen kijelentem, hogy e napon kereszténnyé lettem. A pap bácsi megkente a homlokam valami olajjal, aztán a fejemet vízzel önötte le. Kissé kritikusan méregettem, mit művel, szerencsére hamar befejezte a szertartást. Aztán mehettünk ünnepelni. Kaptam három tortát, de sajnos nem ehettem belőlük. Azért a tejszínhabba mégis beletenyereltem, anyu meg is kóstoltatta velem. Estére jól el is fáradtam, mélyen elaludtam.



2004. nov. 29. Anya sokat idegeskedett, hogy vajon mi lesz velem, míg ő suliba jár. Az első hetek picit nehezebben teltek nélküle, de aztán megszoktam az új délutáni programot mamiékkal. Ma este ez a látvány fogadta anyát, amikor hazaérkezett: egyáltalán nem voltam elkeseredve a távolléte miatt, hanem élveztem, hogy Edukán lovagolhatok.

2004. dec. 1. Ma kaptam a Mikulástól egy hintát (picit hamarabb jött hozzám a Miki). Mivel még nincs felszerelve, apu az ágy tetejéről hintáztat. Csak az a baj, hogy elfárad, és abbahagyja, én meg követelem a folytatást. Ja, és tegnap fürdés előtt elkezdtem kutyázni, szóval hamarosan tényleg összejön a mászás!

A hatodik hónap

2004. okt. 5. Egyre ügyesebben csücsülök egyedül. Anyuval elmentünk a doki nénihez méretkezni, 5 hósan 7450 g vagyok. Őszibarackot kóstoltam, az majd hátha meghajtja a gyomromat egy picit.

2004. okt. 14. Anyu a szőlőlével próbálkozik, azt olvasta az is lazító hatású. Kezdek könnyebben emészteni.

2004. okt. 15. Mostanában 4-5 ször is felsírok éjjelenként, szüleim nem tudják,vajon a fogam jön-e vagy éhes vagyok. Tanácstalanul néznek egymásra az éjszaka kellős közepén, én meg keservesen bömbölök. Anyu egy ízben gyorsan meg is szoptatott, meg is nyugodtam, és egy-kettőre viszaaludtam. A napokban apu rohan be hozzám, hogy beadja a cumit, anyut már eléggé lestrapáltam. Ja, és közben megkezdődött anyának a suli, d.u. rohan oda. Én egy ideig békésen eljátszadozom azzal, aki épp rám vigyáz, de amikor észreveszem, hogy anyu hiányzik a képből, sírni kezdek. Általában csak akkor nyugszom meg,amikor anyu hazaér és magához ölel.



2004. okt. 18. Anyu eldöntötte, hogy az őszibarack meg nektarin mellett továbbra is próbálkozik az almával, csak egy ideig főve adja nekem, mert így lazító hatású. Meg is van az eredménye, jobban alszom, és naponta meglepetést produkálok a pelusomba.



2004.okt.23. Egyre csintalanabb, huncutabb vagyok, főleg ha látom, hogy szüleim nevetnek rajtam. Anyu továbbra is gyümiket ad, de újabban összekeveri a főtt almát, a nektarint és a szőlőt. Sokat szövegelek, egész nap azt magyarázom, hogy: hebbebbebbe különböző hangmagassággal.

2004. okt. 25. Anyu mostanában csak hetente mér, eddig minden evéskor stresszelte magát, hogy vajon eszem-e eleget, én meg ordítva tiltakoztam a mázsálás ellen. A mai méréskor anyu örömmel tapasztalta, hogy kereken 8 kiló vagyok! És csak jövő héten töltöm a 6 hónapot!

2004. okt. 27. Ma éjjel békésen alukáltam, hát egyszer csak arra ébredek, hogy anyu hirtelen kikap az ágyból, és rohan velem apu mellé az ajtófélfa alá. Nagyon morcos voltam, nem értettem, miért kell felkölteni egy babót éjnek idején "csupán" egy 6 fokos földrengés miatt.



2004. okt. 31. Igazán gyönyörű nyárias idő van, anyuék elvittek a Józsiásba. Hintáztunk, csúszdáztunk, lovacskáztunk is.

2004. nov. 2. Anyuék elvittek a plébániára, hogy jelentsék be a keresztelőmet, amelyre nov. 20-án kerül sor. Egy bácsi felvette az adatainkat, amit én nagyon úntam, ezért akkorát böfiztem, hogy rengett a plafon. Szüleim alig tudták visszatartani a röhögést.

Az ötödik hónap

2004. szept. 3. Anyu ismét elvitt a doki nénihez méretkezni, mert már 4 hónapos vagyok. Jelenleg 6900 g a súlyom. Napközben egyre kevesebbet alszom, anyunak alig van ideje főzni meg takarítani. Sokat visongok, szeretem recsegtetni a zacskókat, papírokat, és természetesen mindent megrágcsálok. Nagyon tetszik, ha szüleim pl. egy törülközőt lebegtetnek az arcom előtt, ilyenkor kezem -lában jár, és visííííítok. Borzasztóan anyás lettem mostanában, nem szeretem, ha anyu magamra hagy, éktelenül sírok, míg fel nem vesz. Ilyenkor aztán anyu körbesétál velem a lakásban, én meg mindent megbámulok, megtapizok. Alaposan kifárasztom estére. De akkor sincs nyugta, mikor apu hazajön munkából és átvesz, sírva nyújtom karocskáimat anyu fele.



2004. szept. 17. A körülöttem levő világ egyre érdekesebbnek tűnik, ezért mostanában nyitott szemmel szopizom. Tudniillik eddig mindig csukva volt a szemem szopi közben. Csakhogy mély csend kell legyen ilyenkor, különben a legkisebb zajra is nyomban elkapom a fejem a ciciről, és lőttek az evésnek. Máskor meg evés közben eszembe jut, hogy anyunak mondani szertenék valamit, ránézek, kacagok, és magyarázni kezdek neki az én nyelvemen. És már gügyögöm, hogy mbe-mbe-mbe, bbe-bbe-be, mmá-mmá-mmá, főleg akkor, ha fel akarom magam vetetni.



2004. szept. 23. Mivel hónap elején születtem, és oltóanyag csak hónap végére érkezik, csak ma kaptam meg a 4 hós oltást. Ügyi voltam, épp csak egy picit sírtam, utána meg csúnyán néztem a doki nénire. Anyu nagyon sajnált, pátyolgatni akart otthon, azt hitte nagyon megvisel az oltás. Én azonban feldobódtam, egész nap jó kedvem volt, és amikor anyu kilépett, hogy nedvesítse meg a zsebkendőt, amivel a lábikóm borogatta, perdültem-fordultam, és legurultam az ágyról. Szerencsére puha pelenkákon landoltam, de anyura alaposan ráijesztettem. Ja és addig néztem anyu kezében az almát, míg kaptam egy kanálka almalevet.



2004. szept. 21. Anyu egy érdekes fényes dolgot tett elém, képzeljétek egy babát láttam benne, aki utánoz engem. Velem egyszerre mozog, sír meg nevet. Hm, érdekes.

2004. szept. 25. Anyu naponta megkínál egy kis almalével, egyelőre nem ad sokat, figyeli nem vagyok-e rá allergiás. A napokban egyre többet emelgetem a popsimat, és ha a lábamnál akadályt érzek, tolom magam előre. Ügyesen átteszem a játékokat egyik kezemből a másikba, forgatom őket, hogy minden oldalukról megfigyelhessem. Most már rövid ideig hajlandó vagyok egyedül is játszani, és ha megunom, mérgesen csapkodom a játékokat. Továbbra is nagy előszeretettel kóstolok minden elérhető dolgot, és észrevettem, hogy ha ujjaimat szétnyitom, a megfogott játék leesik, szüleim meg felveszik. Most hát azzal szórakozom, hogy a megkaparintott tárgyakat egy laza mozdulattal elengedem. Nem tudom, anyuék miért nem élvezik ezt a játékot. Ja és imádom püfölni a számítógép billentyűzetét, ilyenkor egész érdekes dolgok jelennek meg a képernyőn, amiket kíváncsian szemlélek.



2004.szept.29. Vééégre sikerült jó erősen megragadni a lábikóm pelenkázás közben. Annyira ízlik a csülköcském, hogy egyfolytában szopogatom, rágcsálom, ha mezítláb vagyok.



2004.okt. 2. Rettenetes fenevad lettem, mindent megrácsálok mostanában, leginkább apu nóziját marcangolom.

A negyedik hónap

2004. augusztus 3. Ma töltöttem a 3 hónapot,6 kg 100g vagyok. Mielőtt indultunk volna a doktor nénihez méretkezni, anyu pucéran letett az ágyra, és előszedte a ruháimat. Én meg gyorsan végiggurultam az ágyon: hátról hasra, hasról hátra, majd ismét hasra. Anyu nagyon berezelt, amikor észrevette, hogy már a hasamról a hátamra is át tudok fordulni, de főleg a gurulástól ijedt meg. Gyorsan el is döntötte, hogy ezentúl csak a kiságyamban hagy magamra. Most már állandóan hason akarok lenni, anyu néha visszafordít a hátamra, ilyenkor mérgesen sírok, és gyorsan hasra vágódom megint. Na, és peluscseréléskor kezdem felfedezni a lábaimat.



2004. augusztus 6. Nagyon szeretem a zörgőmet rázogatni és rágcsálni. Anyu ma félig hátradőlt az ágyon és háttal magára fektetett. Persze én addig erőlködtem, míg felültem anyu hasán.

2004. augusztus 17. Már több, mint egy hete tudatosan megfogom a tárgyakat, amiket elém tesznek, és ha anyu ujjaiba kapaszkodom, ügyesen felülök.



Ebben a hónapban anyu kevesebb dolgot jegyzett fel rólam, ugyanis szép idő lévén naponta 2-3-szor is kivitt sétálni, jóformán csak szopizni és pelust cserélni vitt haza. Ennek én is örültem, mert imádok tekeregni, na meg jobban esik a Józsiás fái alatt aludni, sétálni, nézelődni, mint a tűzforró lakásban pihegni. Hétvégén meg gyakran kirándultunk főleg a Bálványosra, a Szent Anna-tóhoz.

A harmadik hónap

2004. július 2. A doki néni azt mondja, ügyesen tartom a fejemet, és még nem is tudja, milyen régóta. Jelenlegi súlyom 5450 g. Éjjel egyre hosszabbakat alszom, anyu 12-kor megetet, és alszom 7-fél 8-ig. Néha anyunak kell felköltenie.Most már nem alszom annyit a babakocsiban, hanem kacagok, nézelődöm, mondigálok.

2004. július 14. Anyu fülcsit lövetett a fülembe. A jobb fülem volt az első áldozat, épp csak egy picit sírtam. Hanem amikor a balt is kilyukasztották, nagyon megsértődtem, és éktelen sírásba kezdtem. Bánatomban elaludtam a babakocsiban. Amúgy egyre huncutabb vagyok, próbálgatom a magas és a mély hangokat, zsörtölök, ha nem foglalkoznak vekem. Már oldalra tudok fordulni, főleg pelenkázás közben gyakorolok, anyu ezért alig tudja, rám tenni a pelust.



2004. július 20. Anyu kengurut vett nekem, bele is rakott, megfogta a kezeimet, és énekelt . Nekem ez annyira tetszett, hogy hangosan nevetni kezdtem, anyu meg nevette, hogy nevetek.2004. július 21. Anyu tegnap óta midi pelust vesz nekem, mert már szinte 6 kiló vagyok, és nem férek bele a minibe. A napokban felfedeztem, hogy vannak kezecskéim. Véletlenül, mert ha mérges vagyok, kiabálok és hadonászom velük. Meglepődtem, hogy valami mozog az arcom előtt kiabálás közben, elhallgattam, és tanulmányozni kezdtem a kezeimet. Az nem vitás, hogy hozzám tartoznak, arra mozdulnak amerre akarom, lehet őket forgatni, meg is lehet rágcsálni. Már nem szeretem, ha anyuék vízszintesen tartanak, kiharcoltam, hogy tartsanak függőlegesen, mert imádok nézelődni. Anyu mostanában hasra fordít, ezt is nagyon szeretem, mert ide-oda forgatom a fejem, és többet látok a körülöttem levő dolgokból. És kezedek beszélgetni a játékaimmal, nem tudom, ők vajon miért nem válaszolnak...



2004. július 26. Képzeljétek, ma hasra fordultam. Anyu borzasztóan csodálkozik, hogy még 3 hós sem vagyok, és már miket produkálok, pláne, hogy először jobbra fordultam. Pedig pont a jobb kulcscsontom volt eltörve. Igaz, még nem tudom kihúzni magam alól a jobb karomat, és ezért rettentő dühös vagyok.

2004. július 28. Sikerült kihúzni a karomat magam alól. Egész nap a hasra fordulás művészetét tökéletesítettem.

2004. július 29. Eddig csak anyut örvendeztettem meg a hangos nevetéssel, ma este pedig apu is hallotta. Szüleimnek nagyon tetszett, hogy én nevetek, ők is kacagni kezdtek. Ez meg nekem volt nagyon a kedvemre, és még jobban nevettem. Szóval jót röhögtünk hármasban.