Nők Napja

2006. márc. 8. Anya megnézegette a tavalyi nőnapi képeket, és elcsodálkozott, milyen pincuri voltam akkor... Hm, milyen gyorsan magam mögött hagytam a kisbabakort!

Hát igen, most már kislánnyá cseperedtem... És lassan lehetetlen rólam szalonképes fotográfiát csinálni, mert folyton grimaszkodom. De azért nagyon boldog nőnapot kívánok minden nőtársamnak.

1 éves 10 hónapos vagyok!

Anya úgy döntött, hogy felleltározza a tudományomat. Szóval:

Ügyesen beszélek, használom a jelen idő mellett a múlt időt is, persze helyesen ragozok is. A szavakat mondatokká fűzöm össze, és a nevem helyett az e. sz 1. személyt használom (Én letörtem a baba lábát.)

Ismerek néhány színt: piros, sárga, lila, zöld, kék, fehér, fekete. Felismerek és megnevezek jó néhány állatot: kutya, cica, ló, tehén, nyuszi, kakas, csibe, tyúk, malac, szamár, egér, hápi, liba, ló, kígyó, róka, farkas,szarvas, maci, elefánt, zsiráf, víziló, tigris, oroszlán, béka, teknősbéka, rozmár, pinvgin, kenguru, majom, koalamaci, pandamaci.

Imádok táncolni (gyakran kiadom a parancsot anyának és apának, hogy ropják velem a táncot), énekelni, mondókázni. Repertoárom: Erdő szélén házikó, Kicsi kutya, Nyuszi ül a fűben, Körben áll egy kislányka, Kis mókus, Erdőben eprésző kislányka ül, Cini-cini muzsika, Csigabiga gyere ki, Egy, kettő, három, négy, Nyuszi, nyuszi, nyulacskám, Tente, baba, tente, Csip-csip, csóka, Lánc, lánc... Ma ilyen szépen daloltam a kedvenc nótámat, a Kis mókust.

Akaratomat határozottan kinyilvánítom és próbálom véghez is vinni. Dirigálok szüleimnek (Apa, felj fel!, Anyuka, állj félre, ne fogd a kezem!), ha pedig nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzeltem, jön a hisztiiiiiiiiiiiiiiii.

Próbálkozom egyszerű puzzle kirakásával, a formákat némi segítséggel bele tudom rakni vödörbe. Etetem, öltöztetem a babáimat, kockákból ügyesen építek, ügyesen fogom a ceruzát és rajzolok.

Farsangűzés

2006. febr. 26. Névnapom alkalmából részt vehettem életem első farsangi buliján. Az unokatesómat, Edukát néztük meg na meg a többi ovis gyereket is. Nagyon örültem, hogy ennyi gyereket látok, és csodálkozva néztem, hogy énekeltek, táncoltak érdekesebbnél érdekesebb ruhákba öltözve.





A jelmezek bemutatkozása után táncoltunk egy nagyot. Én is roptam a táncot becsületesen. Aztán mikor elfáradt a társaság, lelültünk az asztalkák mellé fánkot, apró kürtőst enni. Nagyon jól éreztem magam az ovisok között.





A buli után aludtam egy jót, aztán szüleimmel elmentünk dédimamihoz, aki nagyon örült nekem. Az ottani kedvenc játékom egy kis porcelán liba, most is nagy előszeretettel püföltem a fejével az asztal tetejét.





Később felfedeztem, hogy dédimaminak van egy kankós pálcája (ő ugyan jól eldugta előlem a sarokba, de én úgyis megtaláltam). Olyasmi, mint az otthoni ikeás cipőhúzó kanalunk, amit én nemes egyszerűséggel kígyónak titulálok. A dédi pálcáját is kígyónak kiáltottam ki, majd jól megkopogtattam vele a padlót (jó nagy zajt lehet vele csapni, érdemes kipróbálni!)





A napnak ezzel még korántsem volt vége, szüleimmel felszaladtunk Csabihoz és Katihoz, aztán jól ottragadtunk. Anya szerint kissé szemtelen vagyok, szemérmetlenül tömtem magamba a kekszet meg a csokit. Na meg rohangáltam a lakásban. Néha meg-megálltam néhány percre, a képen pl. apával tütükézünk. Sajnos estére nagyon kezdtem köhögni, így az éjjelt anya velem töltötte, hallgatta a lélegzésemet.





2006. febr. 28. Tegnap a doki néninél voltunk, kaptam gyógyszert és köptetőt. Ennek köszönhetően most már kezdem jobban érezni magam, éjjel már nem köhögök annyit, és újra a kiságyamban alszom. De előbb adok egy jó éjt puszit a kedvenc nyuszimnak.

Február 2. felében...

2006. febr. 17. Képzeljétek, rájöttem, hogy a számítógép egerével is lehet telefonálni. Anya majdnem feldőlt a kacagástól, amikor észrevette, hogy az egérrel telcsizek, buzgón magyarázok az ismerősöknek, és közben figyelem a monitort, hátha megjelenik rajta valaki a dumapartnerek közül. Ja, és nézzétek, mit művelt velem anya! Persze, tudom, hogy a hajam nagyon a szemembe lógott már, na de ekkorát azért mégsem kellett volna kivágnia belőle.





2006. febr. 21. Hű, micsoda szép idő volt ma!!!! Ennek örömére sétáltunk egy jó nagyot. Ilyen jókedvű voltam, hogy végre tavaszias idő van, nagyokat rikoltottam, kacagva rohangáltam. Bárcsak tavasz lenne végre!





2006. febr. 23. Mostanában egyre gyakrabban megyünk gyalog sétálni, és hát néha bizony el-elfáradok... Vagy talán nem is vagyok olyan nagyon fáradt, csak kényelmes. Mindenesetre apát mindig sikerül meggyőznöm, hogy cipeljen már egy kicsit. Aztán ilyen büszkén és némi kárörömmel pillantok anyára, hogy úgyis elértem, mit akartam.





Itt épp hazaértünk a vásárláshoz, apa persze a lépcsőkön is felcipelt (ha egyszer sikerült felvetetenem magam, semmiképp nem engedem magam letenni). Persze, hogy elégedett vagyok! És talán egy kicsit nagyképű is (anya szerint).





2006. febr. 24. A reggeli tejecske után anya kilépett a konyhába, hogy mossa ki a cumisüvegemet és készítse elő a reggelimet. Feltűnt neki, hogy gyanús csend van a szobában, és benézett, hadd lássa, mit művelek. Nos, ez a látvány fogdta. Nem, nem találtátok ki! Nem csokival mázoltam össze magam! Anya szájkontűrjével sminkeltem ki magam ilyen szépre. Szentül meg voltam győződve, hogy nagyon szép vagyok. Anya röhögve terelt a tükör elé, én meg büszkén pillantottam önmagamra. De a tükörképemtől annyira megdöbbentem, hogy szó nélkül eloldalogtam és kértem anyát, hogy mossa le a pofimat.





A délelőtti séta sajnos elmaradt, mert közben ismét pocsék idő lett... Helyette anyával átmentünk mamiékhoz, mert nem igazán vagyok egy otthonülő típus. Ott aztán megkaprintottam egy fényképezőt, és nagy kattogtatásba kezdtem. Amúgy nemcsak fotómasinával fényképezek mostanában, hanem bármivel, ami a kezembe kerül, és némileg hasonlít a formája a fényképezőgéphez.





2005. febr. 25. Ma alig akartam elengedni apát munkába. A nyakába csimpaszkodtam, és jól megölelgettem, megszorongattam. Na meg elhalmoztam puszikkal. A szó szoros értelmében majdnem megfojtottam apát a szeretetemmel.

Találkozás Annával

2006. febr.16. Hazalátogatott Ercsiből Anna barátosném, akivel elég ritkán találkozom, de elég jól ismerjük egymást, mivel anyáék gyakran chatelnek, mi pedig kíváncsian méregetjük egymást a webkamerákon keresztül. Itt épp meglátogattuk őket, persze én nyomban rávetettem magamAnna játékaira (az enyéimet már naaaagyon unom). Kiszúrtam magamnak ezt a zenélő házikót, Anna pedig kiszemelte anya táskáját.



Annának megtetszett anya hápis kulcstartója, no de a zenélő házacskával is szeretett volna játszani. Felajánlotta nekem a kulcstartót, hátha odaadom neki a házikót. Na persze, engem már régóta nem izgat ez a kulcstartó, szóval a cserebere szóba sem jöhet.



Anna rájött, hogy a cserébe nem megyek bele, így hát közelebb jött, és megmutatta, hogy még miket tud ez a zenélő kütyü. Szóval alaposan meggyömködtük a házikót.



Egy ideig jól eljátszodtunk együtt, dobáltuk a formákat a vödörbe, ráraktuk a korongokat a rúdra, főztünk a kis műanyag edényekben, etettük a babákat, aztán hirtelen mindketten ugyanazzal a játékkal akartunk szórakozni. Bár itt minden játék az Annáé, nem engedtem, hogy kivegye őket a kezemből, és fennen hangoztattam, hogy "Ez az Edináé!" Anya pedig szégyenkezett, hogy milyen makacs és irigy vagyok.



Anna végül megelégelte, hogy nem adom oda a játékait, és elkezdett sírni. Na jó (gondoltam magamban), nem bánom, hadd játsszon ő is a lázmérővel. Elengedtem a lázmérőt, de azért néhány pillantig farkasszemet néztünk Annával.

Szeretem az ilyen kiruccanásokat, olyan jó felfedezni mások játékait! Annyira bele tudok merülni a játékba, hogy nem akarok hazamenni, hiába fúj takarodót anya.

Egy mozgalmas vasárnap

2006. febr. 12. Ma ismét nagyon aktív vagyok. Máris gépeltem néhány sort ilyen elmélyülten. Nagyon élvezem, hogy ha megnyomok egy billentyűt, megjelenik egy jel a képernyőn. Szüleim figyelik, mekkora érdeklődéssel bütykölök: nyomogatom a billentyűket, aztán gyorsan felpillantok a monitorra, hogy meglessem az eredményt.



Mi tagadás, nagyon elégedetten szemléltem munkám gyümölcsét. Sajnos anya és apa egy-kettőre leparancsoltak a forgószékről.



No de sebaj, gyorsan megvigasztalódtam a maciöltöztetővel (ezt is az Ádám anyukájától kaptam). Olyan muris ez a maci, rengeteg ruhája van, és hol nevet, hol sír, hol mérges. Igaz, a ruhákat nem mindig egyeztetem jól, előfordul, hogy a téli felsőhöz papucs kerül a lábakra, de szüleim szerint így is ügyes vagyok.



Ebéd után ellátogattunk dédihez, aki nagyon örült nekem. Persze nagy érdeklődéssel figyeltem mindent, itt épp egy családi fotográfia-csoportot nézegetek, és magyarázom apának, hogy az ott anyuka és apa (valójában mami és tati van a képen).



Aztán déditől elmentünk Csabiékhoz. Persze ott is feltaláltam magam, nézelődtem, rámoltam, rohangáltam, kissé szemtelenül kiszolgáltam magam mindennnel. Kati megkínált fini pudingos, gyümölcsös, tejszínhabos nyamival, naná, hogy nem mondtam nemet! Estére totál kütöttem magam, ugyanis ma kihagytam a délutáni alvást. 9 körül már kezdtem naaaaaaaagyon hisztis lenni, semmi sem tetszett. Hazaérve félálomban megittam a tejecskémet, anya közben lecserélte a pelust, rám adta a pizsit. Ilyen gyorsan talán soha nem aludtam el.